időjárás -4°C Ágnes 2022. January 21.
logo
A Misztrál a zene és a költészet elegyével teremt egyedi, misztikus varázsvilágot

Meg kell tanulni várni teljes lélekkel

Zana Diána
2021.12.02. 08:30 2021.12.03. 20:45
Meg kell tanulni várni teljes lélekkel

A művészet lényege évszázadokon keresztül az volt, hogy felemelje a lelkeket, kisegítsen a szürke hétköznapiságból és megmutassa a fényt; a művészé pedig, hogy csatornát nyisson, létrát támasszon ég s föld közé. Az igazi művész lényege szerint éppen ezért garabonciás, mágus, táltos, mert a lelkekkel s a fennebbvalóval van csak komolyan dolga. A Misztrálé bizony ilyenfajta művészet: a zene és a költészet elegyével teremt egyedi, misztikus varázsvilágot, amelyre – valljuk be – mindannyian szomjazunk, főleg ilyenkor advent idején, mikor a végtelen sötétségben a fény érkezését áhítjuk.

„Őbenne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. És a világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta” – így szól az Igéről Szent János evangéliuma, s így kezdődik a Misztrál együttes és Sudár Annamária A várakozás zsoltára című karácsonyi műsora is, amelyet maga a fény keretez. Az Úr fényétől indulva – a mondott és énekelt, megzenésített verseken és prózákon, népi énekeken keresztül – vezet el a fény megszületéséig, a világ világosságának eljöveteléig az érzelmek legszélesebb skáláját végigjárva a bűntudattól a szenvedésen, lázadáson, meghasadtságon és magányérzeten keresztül a várakozás misztériumán át a kegyelemig és a reményig, megidézve az Úristen, Mária és Jézus Krisztus alakját.

A bűnbeesés pillanatát örökíti meg a legkorábbi, latin betűkkel lejegyzett, teljes egészében magyar nyelvemlékünk, a Halotti beszéd és könyörgés. A magyar nyelv tökéletességét mutatja, hogy egy több mint nyolcszáz éve leírt szöveget maradéktalanul képesek vagyunk a mai napig olvasni és értelmezni. Csak összehasonlításképpen: Shakespeare műveit eredetiben egy ma élő angol anyanyelvű átlagember már egyáltalán nem érti. Sudár Annamária tolmácsolásában – aki az egykori olvasatot tökéletesen visszaadta – könnyedén lépünk vissza majd ezer esztendőt népünk történetében, ugyanakkor a kezdetek kezdetén honoló időtlenségbe is belekerülünk, Ádám és Éva paradicsomába, ahonnét a zsidó–keresztény hagyomány szerint kiűzetett az ember.

A végtelen, mindent beborító sötétség azonban nem tart sokáig, hiszen az adventi várakozásban meggyullad az első gyertya, s ahol bármilyen kicsiny fény is van, ott a sötétség soha többé nem lehet úrrá. Ahogy egymás után lobban fel a megváltás ígéretének, vagyis a hitnek, a Megváltó eljövetelének, azaz a reménynek és a Megváltót világra hozó Máriának a gyertyája, amely az öröm jelképe, végül pedig a legfőbb tanítást, a világmindenség működtetőjét, a szeretetet szimbolizáló gyertya, úgy érünk el a bűnbeeséstől egészen a születés pillanatáig, a karácsony lényegéig. Ahogy Pilinszky mondja, Isten ekkor beleszületett az időbe, miáltal nekünk módunkban áll kiemelkedni az időből.

Az idő ugyanis sem nem homogén, sem nem vonalszerűen előrefutó, ahogy az újkortól kezdve előszeretettel ábrázolják és magyarázzák. A téli napforduló idején a leghosszabbak az éjszakák, majd karácsonykor – ahogy a Rába­közben megőrzött ősi magyar bölcselet tartja – a régi tüzek eloltatnak, s új tüzek gyújtatnak. Egyre hosszabbak a nappalok, a fény kiárad a világba. Ez pedig nem más, mint az élet folyamatos megújulásának köre, a kerek év, az évkör, Molnár V. József szavaival a minden dolog forgandósága. Az örök körforgás hozza el a rendet, amely Isten világa.

Az ember sokáig istenlátó, mítoszteremtő, transzcendens valóságban élő, spirituális lény volt. A szellemi-lelki értelemben vett sötétség korában azonban – amelyet élünk –, a világ a feje tetejére állt, elveszett az igazi tudás, az összeköttetés az éggel és a földdel. Nem ismerjük a múltat, és a szemünket hályog takarja. Az anyagelvű világ a fényűzés szót pozitív tartalommal ruházta fel, holott magyar nyelvünk máig őrzi az igazi jelentését, amely nem más, mint a fény elűzése, a sötétség felmagasztalása.

Ebben a korban a fény gyújtására nagy szükség van. Addig pedig, ahogy Jékely Zoltán címadó versében olvasható, meg kell tanulni várni türelemmel: „Várni, amikor úgy tűnik, hallgat az Ég. Várni a pusztában. Várni tudni a lélek sötét éjszakájában is. Megtanulni a csendet, a türelmet. Várni teljes lélekkel, hittel.” Ebből kap ízelítőt az, aki a Misztrállal és Sudár Annamáriá­val tölt egy órát advent idején. A várakozás zsoltára ugyanis több helyen felcsendül még az idén.

Borítókép: A Misztrál zenekar és Sudár Annamária (Fotó: Szabó János)