A Fessünk jövőt! alcímet viselő Picasso-projektnek kettős célja volt. Az egyik nyilván prózai ok, hogy a lepusztult jókora falfelület megszépüljön, a színes falfestmény pedig oldja a börtönre jellemző szürke egyhangúságot. A projekt másik célja az érintett elítéletek lelki épülése, ami talán még fontosabb.
– Amikor le kellett raknom az övet, a telefont, a kulcsokat, amikor fémes csattanással csukódott mögöttem az ajtó, és első alkalommal beléptem az elítéltek közé, hát őszintén szólva nagyon furcsa érzések kavarogtak bennem – emlékszik vissza Vigyinszki Attila festőművész-rajztanár, aki szakmai instruktorként vett részt a munkában. – Aztán persze fokról fokra oldódik ez a kellemetlen érzés. Bemutattak annak a hét vállalkozó szellemű elítéltnek, úgy huszonöt és negyven év közötti férfiaknak, akik részt vehettek a munkában. Egy teremben beszélgettünk, és gyanakodva méregettük egymást, szigorú embernek képzeltek. Akadt köztük, aki nem is igazán akart festeni, azt mondta, ő legfeljebb csak vizet hord majd. Mások is bátortalanul csak vékony ecsetet mertek választani az első időben, de aztán megismertük egymást és a kölcsönös bizalmatlanság köztünk álló falai néhány alkalom után leomlottak. Ahogy az addig nem létező önbizalmuk is egészséges módon helyrejött, amint megérezték a sikerek, az eredményes munka örömét. Nem kellett sok idő, hogy a legfélénkebb is lelkesedjen, és bátran dolgozzon az állványzaton! Szó szerint élményfestésként éltük meg mindnyájan, én pedig felül tudtam kerekedni azon, hogy ők voltaképpen miért is vannak bent. Már nem a bűnöst, hanem a jót tenni igyekvő embert láttam, éreztem bennük.
A feladat egy 47 méter hosszú, négy méter magas fal vaskapuval, továbbá egy hét méteres, ablakokkal tagolt épületfalszakasz megfestése volt. E méret közelíti a Feszty-körképet. A hosszú felület adta magát ahhoz, hogy a képsorozat egy sorstörténetet meséljen el a bűnelkövetéstől az elítéltetésen át egészen a szabadulásig. A szimbolika persze végtelenül könnyen értelmezhető, a képek alaptémáját azok a rajzok adták, amelyeket a Picasso-projektben részt vevő elítéltek alkottak az országszerte. Ezekből együtt választották ki a leginkább megvalósíthatókat, majd a festő egy hosszú teleszkópos bot végére szerelt ecsettel felvázolta az egyes képek főbb motívumait.