Tehát azt mondják az alkotók, hogy fellázadhat az ember a sorsa ellen. Az ókori sorsdrámákkal szemben a modern kori ember gondolkodását tükrözi a film, amelyben a drámaiságot nem az adja, hogy beteljesül, amitől félünk, hanem az, hogyha átgondolt cselekedeteink révén tiszta lappal indulunk, akkor az ember magára marad. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lesznek kapaszkodók, mert az ősi tudás, gondolkodás, az erkölcs és a józan ész megmarad, ám a változtatás révén eluralkodhat az elmagányosodás érzése. Ezt látjuk a film végén Chiara tekintetében. Értelmezhető magánynak, de pozitív katarzisnak is, Chiara ugyanis kilépett a fényre. A film tehát azt üzeni, hogy van megváltás.
Borítókép: A főszereplőt alakító Swamy Rotolo egy jelenetben (Fotó: Vertigo Média Kft)
