Azért az angol cím, mert a dal még a Continoom angol nyelvű korszakában készült, azóta azonban váltottak, s anyanyelvükön énekelnek.
– Valóban, fél éve váltottunk, s meglepődve tapasztaltuk, hogy működik – vallotta be Schrott Péter énekes, dalszerző.
– Az a helyzet, hogy a közönség szerette az angol nyelvű szövegeket, ami még rajongói tetoválás formájában is megjelent
– jegyezte meg Rohoska Gábor basszusgitáros, amiről nekem az ötlött eszembe, hogy anyanyelven azért csak könnyebb szöveget írni.
– Azt mondanám, inkább más. Más témákhoz kell nyúlni, ha magyaroknak játszunk. Úgy tartja a mondás: mi sírva vigadunk, ami tulajdonképpen igaz is, ezért ennek szellemében kell megfogalmazni a mondandónkat – magyarázta Schrott Péter, akinek gondolatmenetét Rohoska Gábor folytatta.
– Bár én nem szeretem ezt a mondást, mert elég depressziós, azonban tényleg óhatatlanul némi keserédes hangulat keveredik a szövegbe, amit magyarul ír az ember.
– Szövegíráskor szükségszerűen gazdagabb az anyanyelvi eszköztárunk, ezért szebb dolgokat tudunk írni magyarul
– sommázta az énekes. – Mivel az angol nem anyanyelvünk, így angolszászoknak nagyobb kihívás igazán komoly szöveget írnunk – fűzte hozzá.
Ezen a ponton elérkeztünk az aktuálissá vált dalukhoz.
– A Not My War szövegét egy amerikai hölgy írta
– árulta el a basszusgitáros, aki bízik abban, hogy mielőbb véget ér a háború, s a lehető legkevésbé gyötri meg a civil lakosságot.
– Az irántuk való szolidaritásról szól a szám – tette hozzá az énekes, s azt is, hogy Facebook-oldalukon egyedi Continoom feliratos pólókra lehet licitálni, a befolyó összeget pedig felajánlják a Magyar Vöröskeresztnek.
Az ember – én legalábbis mindenképpen – úgy gondolná, azért énekel valaki angol szöveget, mert nemzetközi karriert igyekszik építeni, mint például a kiváló bluesmuzsikus, Little G. Weevil, akinek sikerült bevennie a blues őshazáját.
– Sokan próbálkoznak, ám egy dolgot ne feledjünk: itt nem kizárólag koncertekről beszélünk, hanem piacra lépésről, mint amikor bármilyen vállalkozás kilép a nemzetközi piacra – hangsúlyozta Rohoska Gábor, aki a Corvinus Egyetemen végzett, azaz nem a levegőbe beszélt, amikor megjegyezte:
– Külföldön szembesül az ember azzal, hogy adott stílusban milyen dömping van magas színvonalon alkotó zenekarokból.
Ha már stílus, az mindenképpen dicséretes, hogy A dal, egyetlen zenei versenyként, nem kizárólag megtűri, de kifejezetten szívesen fogadja a metálmuzsikát. Sőt az AWS – isten nyugtassa, Siklós Örssel – kijutott az Eurovíziós Dalfesztiválra, ahol döntőbe kerültek.
– Ráadásul ők is angolul kezdték – vetette közbe Schrott Péter. – Én egyébként azért kezdtem angol szövegeket írni, mert úgy éreztem, ehhez a zenéhez ez a nyelv passzol.
Ha már zene: rockzenész hajdanán úgy vált valakiből, mondjuk, az én úrfi koromban, hogy előbb alapított együttest a barátaival, mielőtt zenei tudással felvértezte volna magát, legtöbb esetben még hangszere sem volt, lévén nem döntötte el, mi is legyen az a bizonyos instrumentum.
Rohoska Gábor esetében mindez stimmel. Úgy fest, a rockzenésszé válás útja-módja nem igazán változott az évtizedek folyamán.
– Őszintén szólva azt sem tudtam, milyen egy basszusgitár, amikor a gimis barátaimmal egy sörözés alkalmával elhatároztuk: zenekart alapítunk. Mivel semmilyen hangszeren nem játszottam, a basszgitárt osztották rám – idézte fel a muzsikus, aki komolyan vette a döntést, így hamarjában beiratkozott zenetanárhoz.
– A gyakorlás rengeteget számít. Gimnáziumban és egyetemen pedig jut rá ideje az embernek. Persze tanulás helyett – utalt a saját életére Rohoska Gábor.
– Gyermekvasutas koromban már tudtam, hogy mindenképpen akarok egy gitárt…
– Indítótárcsa helyett gitárt? – kérdeztem az énekest.
– Imádtam a vasutat, nem akartam lecserélni, azonban láttam, hogy mivel az ifivezetők gitároznak, minden lány csak rájuk figyel – mutatott rá a fontos tényre Schrott Péter, akinek karrierje a továbbiakban hasonló volt társához, annyi különbséggel, hogy amikor a gimnáziumban elektromos gitárt kapott, ő már tudott játszani a hangszeren.
A Continoom fusion metal zenekarként határozza meg magát, amely stílusba bármi belefér, így aztán bátran kísérletezhetnek.
– Mindennek az alapja a zúzda – mutatott rá az énekes.
Megjegyzem: zúzda, zúzda, azonban nagyon komoly négyszólamú vokált énekelnek. A kifejezetten slágergyanús refrének vagy éppen versek, s nem hörgés, nagyon kellemesen fogyaszthatóvá teszik muzsikájukat, szerintem azoknak is, akik nem kifejezetten a keményebb műfaj barátai.
