Bátran ki merem jelenteni, hogy a Városliget a második aranykorát éli. S az egyik épület, amely lényegében hidat képez a századfordulós, azaz első aranykor és a ma között, az kétségkívül a Millennium Háza. A vízszintesen és függőlegesen is teljesen szimmetrikus, csaknem 1250 négyzetméter alapterületű épület közepén találkoztunk a sétavezetővel. A bejáratnál egy vitrinben változatos motívum- és színvilágú Zsolnay-kerámiák fogadnak minket. Amint beljebb érünk, a falon világos alapon zöld neobarokk motívumok futnak végig, másutt viszont a mélyebb tónusú zöld dominál, az aranyszínű kiegészítő elemek pedig elegánsak simulnak a térbe. Két „szárnyra” osztható az épület, az egyik egy kiállítótérnek ad otthont, a másikban egy, a stílusában a házhoz idomuló, szecessziós kávézó működik.
Ám ez nem volt mindig így! A ház története ugyanis egészen 1885-re nyúlik vissza, hiszen Pfaff Ferenc tervei alapján épült meg az Országos Általános Kiállításra. Azonnal a Liget egyik ékkövekként tartották számon, a korabeli lapokban elismerő kritikák láttak napvilágot. Mint megtudtam, a korabeli fotók és leírások segítették a 2017 decembere és 2019 augusztusa között zajló teljes rekonstrukciót. A XX. század első felében Fővárosi Múzeumként további kiállítások helyszínéül szolgált. Hanyatlását a második világháború pusztítása indította el, az eredeti díszítései súlyosan megsérültek. Az 1950-es években más szelek jártak, ekkor szobrászműhelyként kapott új funkciót, itt-ott (habár pótmegoldásokkal, többnyire kellő szakértelem hiányában) bekötözték a harci sebeit. Az ezredfordulóhoz közeledve a belső irodai és ipari jelleget kapott, még raktérként is vegetált. Funkcióját vesztve a végét az jelentette, hogy már csak a közeli étterem mosdójaként szolgált. E rendkívül megalázó állapotból „támadt fel”. A kiállítótérrel, a kávézóval és az étteremmel, a múzeumpedagógiai teremmel előkelő helyet foglal el a budapesti kulturális és művészeti élményközpontok között. Az épületet egyedülálló Rózsakert öleli át, amelyben 1500 tő, színben és fajtában is változatos rózsa virít ágyásokban és lugasokban. A mesebeli környezetbe illeszkedik a Zsolnay-szökőkút is, ami a Zsolnay-mintakönyv rajzait felhasználva készült el.
A Zsolnay-gyárat a ház készítéskor eklektikus, historizáló stíluskavalkád jellemezte, így a külső, egyedi megrendelésre készített Zsolnay-díszítés megannyi részletét felfedezni elsőre biztosan nem lehet. Sőt technikájában annyira a korhoz kötődik, hogy a rekonstrukciónál a gyár ma már nem vállalta a replikák elkészítését. Ha minden motívumnak nem is tudjuk felfedni az eredetét, szabad versenyezni, hogy ki találja ki előbb például azt, kiknek az arcképét láthatjuk a középhomlokzat indadíszítésében. (Négyszemközt vagyunk, így megsúgom, hogy Raffaello, Michelangelo és Leonardo da Vinci, a reneszánsz művészet három kiemelkedő alkotójának arcképei ismétlődnek.)
A séta lényegében egy izgalmas és megdöbbentő sztorikkal tűzdelt épülettörténeti beszélgetés. Ezenkívül számos más programmal (például koncertekkel, ismeretterjesztő előadásokkal) várja még az érdeklődőket a kis ligeti ékszerdoboz. A Millennium Háza az értékmentés kézzelfogható példája, miközben a tervezők a hagyományok tiszteletben tartásával bővítették az intézményi profilt. A Zsolnay-majolikák részletgazdagsága élőben teljesen elvarázsolja a látogatókat.
Tekintsék meg a 2019-es átadáskor készült videót:
Borítókép: A felújított Millennium Háza (Fotó: YouTube)
