Nem a hamut őrizzük, hanem a lángot tápláljuk

A Cifrapalota méltán híres szecessziós épületében nyílt meg múlt szombaton a Magyar gé­niusz program reprezentatív vándorkiállítása, mely a vidék géniuszait, a vidéki muzeális intézmények legértékesebb és legkülönlegesebb műtárgyait vonultatja fel. A téma forradalmian új, hiszen a vidék eme reprezentatív műtárgyanyagát még soha egy helyen és egy időben nem láthattuk. A vándorkiállítás első állomása Kecskemét, május 22-ig tekinthető meg itt a különleges tárlat, amely Gyula, Debrecen, Győr, Szombathely, Szekszárd és Eger után végül Budapestre érkezik jövő év végén. Hatvanhét intézmény 154 történeti, régészeti, néprajzi és művészettörténeti műtárgya mesél a látogatónak az elmúlt két évezredről.

Fotó: Teknos

Csapláros Andrea, a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének elnöke köszöntötte a kiállításon megjelenteket. Köszönetet mondott mindenkinek, aki a program megvalósítása mellé állt, és kiemelte a megvalósításban részt vevő háttérmunkásokat. Felhívta a figyelmet arra a szövegre, melyet a múzeumba lépve olvashatnak a látogatók, majd elmondta, hogy a kiállításban minden egyes műtárgy kiemelendő, fókuszba állítható és önmagában is csúcsot jelentő munka. 

– Ha töredékesen is, de maguktól kezdenek végigvezetni a Kárpát-medence történeti korszakain, évszázadain, a magyarság történetén

– mondta az elnök. Igazi nagy utazásnak nevezte a tárlatot, ahol megismerhetjük a páratlan értékkel, géniusszal bíró, vidéki múzeumokból származó tárgyi emlékeket, alkotásokat.
Végh Katalin, a Magyar géniusz program vezetője, a kiállítás főkurátora mutatta be a kiállítást. Elmondta, hogy 500 négyzetméteren láthatják az érdeklődők a 154 műtárgyat, melyeket a Vidéki Múzeumok Szövetségének tagintézményei adtak át.

A vándorkiállítás az adott településre, múzeumra leginkább jellemző és legjelentősebb műtárgyakat vonultatja fel, melyek képviselik az intézményt, a települést, s annak történelmi és kulturális múltját. A géniusz mögött rejlő értéket maguk a műtárgyat felajánló múzeumok határozták meg.

– Volt, aki anyagi értéke vagy épp eszmei mondanivalója alapján ajánlott tárgyat, s volt, aki a legelső beleltározott műtárgyával vagy egy évszázados sztereotípia által definiálta önmagát. Így kerülhetett egy kiállításba Erkel aranykoszorúja, a salgótarjáni ’56-os sortűz áldozatának véráztatta inge, egy csornai faragott borotvatok és a makói hagymás talicska

– mutatott rá Végh Katalin.
A magyar kulturális örökség tekintélyes részét a vidéki múzeumok őrzik, ez mennyiségét és értékét tekintve is páratlan. Ezeket a műtárgyakat többnyire csak a helyben élők ismerik, ritkán utazunk akár egy Mednyánszky-festményért vagy Sissi-relikviákért több száz kilométert. E gondolat mentén kezdeményezte a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége annak az ötletnek a megvalósítását, hogy a vidék legreprezentatívabb tárgyai egy nagyszabású tárlaton belül megmutatkozhassanak. A program a Petőfi 200 emlékév keretében, 3,5 milliárd forintos kormányzati támogatásból valósul meg, melyet a Magyar Vidéki Múzeu­mok Szövetsége koordinál. A szervezet a vidéki muzeológia társadalmi elismertségéért, a vidéki múzeumügy szakmai korszerűsítéséért, megújításáért dolgozik.

Hitvallásuk szerint géniusz éppúgy egy magyar gondolat, egy érzés, ahogyan nemzeti hőseink tettei, lángelméink alkotásai vagy akár a helyi tradíciókat éltető, népi tárgyak is. A vándortárlat létrehozásán és országos bemutatásán kívül, a Magyar géniusz program pályázat keretében anyagi támogatást nyújt a vidéki, muzeális intézmények számára. A megpályázott keretből a múzeumok vadonatúj időszaki és állandó tárlatokat hozhatnak létre. Emellett tudományos kutatásokat végezhetnek, konferenciákat, tanulmányutakat szervezhetnek helyi közösségük javát szolgálva.
A Magyar géniusz program e két nagy ívű programelemével nemcsak a nemzeti identitást növeli és a patrióta szellemiséget erősíti, de a vidék megtartó erejét és szerethetőségét is támogatja. A magyarság kultúrkin­cseit ugyanis a főváros és a vidék együttesen tudja megmutatni és tovább éltetni, ahogy a program mottója is üzeni: „Bárkié is a dicsőség / A hazáé a haszon!” (Petőfi Sándor)
A kiállítás megnyitóján Demeter Szilárd, a Magyar géniusz program kuratóriumi elnöke, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, miniszteri biztos indította el a programot.

– Sok múzeu­munk van, de egy az örökségünk. Ez az örökség sokrétű, sokszínű 

 kezdte beszédét az elnök. Elmondta, hogy ha elfogadjuk, hogy ez az örökségünk ad mélységet és tartást a jelennek, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy a legtágabb értelemben vett magyar kultúra nem ismeri a jelenlegi országhatárokat. – Legalább ezer éve élünk a Kárpát-medencében, de csak száz esztendeje választották szét a testvért a testvértől, csonkolták meg hazánkat, adták olyanok kezére örökségünket, akik nem sajátként vigyáztak rá. Ebből két feladat is következik: az egyik, hogy ezeréves felelősségvállalásunktól vezettetve még akkor is óvjuk örökségünket, ha az formálisan, vagyonjogilag nem a mi tulajdonunkban van. Még akkor is, ha nem köszönik meg nekünk. És ezt azért kell tennünk, mert a mai zűrzavaros időkben arra jöhettünk rá, jöhettek rá Kelet-Közép-Euró­pa nemzetei, hogy az örökségünk közös örökség. Hogy ugyanazon kulturális kódok alapján értjük meg a világot, már amennyire érteni lehet az egyre őrültebbé váló nyugati civilizációt – mondta a főigazgató. Kiemelte a program célját is: fel kell mutatnunk az eredetit, a mi eredetinket. – Mindenhol vár ránk valami, ami megerősít bennünket abban, amik vagyunk és inspirációt jelent arra, akik lehetünk – sorolta. 

– Közgyűjteményeink a tudatos gondolkodás helyei. Múzeumainkban nem a hamut őrizzük, hanem tápláljuk a lángot, ami bevilágítja a Kárpát-medencét

– összegezte Demeter Szilárd.
A Magyar Géniusz vándorkiállítás megvalósítását a Nemzeti Kulturális Alap támogatja.

Borítókép: A nagyszabású tárlaton a vidék legreprezentatívabb tárgyai mutatkozhatnak meg  (Fotó: Teknős Miklós)