Daliás idők kelnek életre, a legenda, a néphagyomány és a történelmi tények összefonódásából jön létre az egység, amely olyan régóta szétesett már a magyarság tudatában. Felsejlenek az eszmék, amelyek évszázadokon keresztül magától értetődően éltek a néplélekben, mint a hazaszeretet, a hősiesség, a bajtársiasság, a tisztesség, az önfeláldozás.
A magyar történelem során számtalanszor emelkedtek ki olyan hősök, akik vezércsillagként mutatták az utat, s akik a mai napig példaként állnak előttünk.
Gondoljunk csak – Hamvas Béla szavaival élve – a megvillant szemű királyainkra: Szent Lászlóra, IV. Bélára, Mátyásra; vagy Hunyadi Jánosra, aki megálljt parancsolt az addig legyőzhetetlennek tűnő török hadseregnek, ezzel megmentve a keresztény Nyugatot, annak segítsége nélkül; és a végváriakra. Sorolhatnánk, hiszen a Kárpát-medence magyarságának az elmúlt több mint ezer évben olyan sors jutott, amelyen csak hasonló nagy héroszok segíthették át időről időre.