Fiatalok a Magyar Állami Népi Együttesnél

A Magyar Állami Népi Együttes április 17-én a Müpában mutatta be a Kivirágzott keresztfája című összeállítást. A Bartók-tavasz nemzetközi művészeti hetek közös programjában a Táncművészeti Egyetem végzős növendékei is szerepeltek. A próba szünetében két fiatal fellépővel, Nagy Kamillával és Nagy Csomor Mártonnal beszélgettem pályakezdésükről, tanulmányaikról és jövőjükről.

E feszes napirend a magánéletre is rányomja bélyegét, a kapcsolatok, barátságok is egymás közt születnek.

Este hét után az ember már csak a pihenésre koncentrál, hiszen másnap újra kezdődik az intenzív munka. A hétvégeken, szombaton két óra után utazhatunk haza, de vasárnap este már ismét a kollégiumba érkezünk. Sokszor elgondolkodom magam is, ha a pályám végén egyszer taníthatok, mit is adhatnék tovább. Hortobágyi Gyöngyvér mesternőtől a kitartást leshetem el, emellett csodálatos táncművész és jó pedagógus is egyben.

N. Cs. M.: Számomra is embert próbáló feladatot jelent az egyetem. A legnagyobb és legnehezebb, hogy 

túl korán kell felnőnünk a feladathoz, más fiatalnak a korosztályomból több ideje van, hogy alkalmazkodjon az elvárásokhoz.

Mindig naprakésznek kell lenni, tudnunk kell a megoldásokat, már nem is órákban, hanem percekben számolunk, s arcunkon sem látszhatnak meg problémáink. Ha egyszer taníthatnék, nekem is a mesternő példája lebegne szemeim előtt. Az eredeti táncok kiváló ismerője, s tudását nagyon jó pedagógiai érzékkel osztja meg tanítványaival, s minden gondolatával a mi érdekeinket képviseli. Ugyanakkor jó vezetőegyéniség is. E komplexitást szeretném én is továbbadni.

N. K.: Az egyetemen megtanult táncok palettája igen színes. Nagyon szeretem az erdélyi – pálpataki, marossárpataki – forgatós táncokat, de az újonnan tanultak közül még említhetem a kalotaszegit és gyimesit is. A hazaiak közül a dél-alföldi, s a mezőföldi áll közel a szívemhez.”

N. Cs. M.: Lehet, hogy hazabeszélek, de számomra az otthoni – mint az Alsó-Garam-menti és a gömöri – táncanyagok a legfontosabbak. Az erdélyi táncok között nehéz döntenem, nagyon sokat szeretek, s talán kibújok a kérdés alól, de mindig azt kedvelem, amivel éppen foglalkozunk. 

Az adott kultúra termései mindig meglepnek szépségükkel és gazdagságukkal.

N. K.: Az iskolapadból belecsöppentünk egy hivatásos együttesbe: reggeltől estig folyamatosan kapjuk a feladatokat. De egyúttal lehetőségnek is tekintjük, hiszen tanulmányaink vége felé járunk, s jövőre mi is az újabb pályaválasztás elé kerülünk, s ez a közös munka hű képet nyújt egy hivatásos táncegyüttes életéről. Az elejétől kezdve kiváló légkörben gyakoroltunk, több művészt még az Egyetemről ismertünk, de újabb ismerősi, baráti kapcsolatok is alakultak. Folyamatosan tanulhattunk, s ez 

az alázat nagyon fontos a pályánkon.

A Magyar Állami Népi Együttes egy összeszokott, dinamikus csapat. Sok bemutatójukon vehettem részt, mint például a Naplegenda, az Idesereglik, ami tovatűnt – Óda az énekes madárhoz, s mindig tudtam a látottakból profitálni. Álmom, hogy egyszer egy hivatásos táncegyüttes tagja lehessek.

N. Cs. M.: E közös munka mindenképpen jó felvezető a jövőnkre, s megtiszteltetés, hogy részt vehetünk e műsorban. Jómagam is a jó hangulatot említhetem, s azt a segítőkészséget is említhetem, amit a hosszú együttlét alatt tapasztalhattunk. Nagyon szeretem az autentikus néptáncot, így a Magyar Állami Népi Együttes Megidézett Kárpátalja, vagy a Kincses Felvidék című összeállítást emelném ki. Sokat gondolkodom én is a jövőmről, megérzésem, hogy az együttesben lehet leginkább kiteljesedni. Természetesen az is vonz, hogy egy nagyon egységes, összetartó közösséghez tartozhatnék.

Borítókép: Az utánpótlás a színpadon (Fotó: Dusa Gábor)