Nagy Kamilla: Székesfehérváron születtem. Édesapám a fehérvári Alba Regia Táncegyüttesben, édesanyám a Debreceni Hajdú Táncegyüttesben táncolt. A Királyi napok nemzetközi néptáncfesztiválon ismerkedtek meg, s később össze is házasodtak.
A táncszellem tehát jelen volt a családban, nagyapám élete végéig abban a táncházban dolgozott, ahol mi is gyakran megfordultunk.
A vidék jellegzetes táncai, a kétrészes csárdás, ezen kívül a régi stílusú kanász- és eszközös táncok.
Nagy Csomor Márton: A felvidéki Nagyölvedről származom. A néprajz- és tánckutatók Vág-Garam-köz vidékeként említik, mivel népi tájneve nem alakult ki. A közelben a két településen, Kéménden és Bényben voltak híresebb táncos adatközlők. Alapvetően – a nyugati részre jellemző – új típusú táncok, a lassú és a friss csárdás, az újabbakból a verbunk, ezen belül a sallai verbunk volt ismert a területen, de a régi típusú táncok közül fennmaradt a söprűs tánc és a kanásztánc is.
N. K.: Óvodában és általános iskolában is táncoltam, tizenegy évesen kezdtem az Alba Regia Táncegyüttes alapfokú iskolájában Majoros Róbert és Majarosné Szabó Veronika kezei alatt. Négy évet töltöttem el itt, majd a Táncművészeti Egyetemen folytattam a tanulmányaimat. Két hónap késéssel kerültem be, de hamar sikerült felzárkózni a többiekhez. Nagy lelkesedéssel veszek részt a munkában, úgy tűnik,
a tánc végleg életem részévé vált.
N. Cs. M.: Viszonylag későn, tizennégy éves koromban kezdtem el táncolni. A mozgásművészet szeretetét én is örököltem,
szüleim a Szőttes Kamara Néptáncegyüttesben és az Ifjú Szivek Táncszínházban táncoltak, így beleszülettem e kultúrkörnyezetbe.
Érdekes, hogy eleinte nem voltam kibékülve a műfajjal, a jég akkor tört meg, mikor Székelyföldről felcsíkiek érkeztek hozzánk táncot tanítani. Szinte véletlenül csöppentem közéjük, s ekkor szerettem meg a néptáncot. Később a farnadi Nádas Ifjúsági Néptáncegyüttesnek lettem a tagja, s onnan kerültem az egyetemre.
N. K.: Az egyetemen számos újdonsággal kellett megbarátkozni. Ilyen volt például a klasszikus balett és a modern tánc. A feszített munkatempót is meg kellett szoknom: reggeltől estig dolgozunk folyamatosan. A kollégiumi élet is szokatlan volt először.
E feszes napirend a magánéletre is rányomja bélyegét, a kapcsolatok, barátságok is egymás közt születnek.
Este hét után az ember már csak a pihenésre koncentrál, hiszen másnap újra kezdődik az intenzív munka. A hétvégeken, szombaton két óra után utazhatunk haza, de vasárnap este már ismét a kollégiumba érkezünk. Sokszor elgondolkodom magam is, ha a pályám végén egyszer taníthatok, mit is adhatnék tovább. Hortobágyi Gyöngyvér mesternőtől a kitartást leshetem el, emellett csodálatos táncművész és jó pedagógus is egyben.
