A püspök vértanúsága

Dér András Mindenkinek mindene – Apor Vilmos című színművét július 1-én és 2-án mutatják be a a gyulai várban. A Győri Nemzeti Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciójában a vértanúhalált szenvedett római katolikus püspököt Bakos-Kiss Gábor győri színigazgató alakítja. Dér András történetét könyv formájában is megjelentette a Gyulai Várszínház.

Olvasmányai során leginkább a személyiségére, a krisztusi tudatára volt kíváncsi.

Az összegyűjtött anyagot Dér Andrásnak már „csak” drámai szerkezetbe kellett hoznia. A történet folyamatosan érlelődött benne, mígnem eljutottak a próbákig. Ekkor a színészek javaslatait is figyelembe véve véglegesítette a szöveget, amely közel 85 százalékban egyezik meg az eredetivel.

Az író szerint Apor Vilmosnak nagyon intenzív és sűrű volt az 53 életéve, 

amit leginkább sorozatban lehetne úgy elmesélni, hogy a részletekre is fény derüljön. A film sem rövid, két és fél órás etikus narratíva. Ezt kellett átemelnie egy másik struktúrába, hiszen a színpadi változat drámai, költői nyelvezetet igényel. Teljesen el kellett hagynia a filmes szerkezetet, és találnia egy fókuszt, egy jelen időt. Ez lett Apor Vilmos haláltusája, azok a percek, amikor még küszködik élet és halál küszöbén, de a halálos lövés nem engedi, hogy fizikailag tovább tevékenykedjen ezen a földön. Ennek a misztikus megjelenítése adott alkalmat arra, hogy az élet eseményeinek bizonyos elemeit, szegmenseit kiemelje.

Apor Vilmos életében nagyon sok olyan dramatikus epizód van, gyulai is, amelyek mindegyikéből lehetne készíteni drámát.

A győri tragédia csak a csúcspont. De a megkeresés és a koprodukció miatt sem lehetett csak a győri történésekre koncentrálni. Amit a néző látni fog a színpadon, az a valós és a képzeletbeli szereplők kiáramlása, a köztük lévő viszony és ezek költői megformálása – fogalmazott a szerző.

Történetből irodalmi mű is készült Elek Tibornak köszönhetően, aki miután látta, milyen értékes alapanyag született Dér András tollából, ragaszkodott ahhoz, hogy azt kötetben is megjelentessék. 

Ezzel is érzékeltetik, mire készülnek: arra, hogy minden évben kiadják majd egy-egy kortárs szerző művét. Tavaly Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba Hamlear, a dán királyfiból lett brit király című színdarabját jelentették meg.

Ami a színpadra állítás gyakorlati módszertanát illeti, világos volt, hogy a gyulaiaknak keresniük kell egy koprodukciós partnert, hiszen nincs társulatuk. 

Elek Tibor az első perctől abban gondolkodott, hogy a Győri Nemzeti Színházzal közösen kell színpadra állítaniuk a darabot, sőt azt az óhaját is megfogalmazta, hogy legyen egy első felvonás, ami Gyulán játszódik és egy második, amelyik Győrben. 

A helyzetet megkönnyítette, amikor tavaly Bakos-Kiss Gábort nevezték ki igazgatónak, aki hagyta magát meggyőzni.

A győri színidirektort ebben a szerepben láthatja először a győri közönség. Ez azért említésre méltó – mutatott rá Bakos–Kiss Gábor a beszélgetésen –, mert amikor egy igazgató színészként is feladatot vállal, nagyon fontos, hogy azt az értékrendet, színházi esztétikát, amit képviselni kíván, így is kifejezze. Úgy vélte, a Győri Nemzeti Színház is tartozott Győr városának és a győri katolikus püspökségnek ezzel a darabbal.

Mindemellett hisz abban is, hogy a megváltozott világban a színháznak is újra kell pozicionálnia magát. 

Ennek jegyében arra törekednek, hogy egy időben szórakoztassanak és színpadra vigyenek olyan témákat, amelyek együttgondolkodásra hívják a közönséget. Ilyen lenne az Apor-darab, amelynek januárban kőszínházi bemutatója is lesz Győrben. Bakos-Kiss Gábor szerint ez egy „szélesebb vásznú” produkció lesz a gyulaihoz képest. Méltányolja azonban a vár szerepét, amely különleges rezgésű és hangulatú, színészt és rendezőt egyaránt megihlet.

Dér András az összegzésében áldásnak nevezte, hogy Győrben a Káptalandombon volt az előbemutató, Apor Vilmos gyilkossága helyszínétől százharminc méterre, és hogy a gyulai ősbemutató lefedi Apor Vilmos egykori életterét. 

Elek Tibor a summázatában azt hangsúlyozta, hogy egy rendkívül korszerű színházi nyelvet teremtő, nagyszabású történelmi színpadi mű jött létre, amely megvalósításában is különleges. Tematikáját nézve viszont a Mindenkinek mindene egy általános emberi történet, amelyben olyan humánus értékek jelenek meg, mint a felebaráti szeretet, az áldozat- és felelősségvállalás, az elesettek melletti kiállás, a szolidaritás.

Borítókép: Elek Tibor, Bakos-Kiss Gábor, Dér András és Tóth G. Ildikó (A szerző fotója)