Éppen belekezdtem nyitókérdésembe, a zenekar máris befejezte azt.
– Még biztosan„senki sem kérdezte meg”…
– …miért lett Samas a nevünk? – vette át a szót Kárász János énekes, amit rögvest átadott Dániel testvérének, a gitárosnak, aki egy vallástörténeti munkában olvasott a sumer napistenről.
– Megtetszett, hogy a neve oda-vissza olvasva ugyanaz, így kínálta magát a brandépítésre – magyarázta Kárász Dániel.
Bátyja hozzáfűzte:
nem szereti, ha egy magyarul éneklő zenekar angol nevet választ magának.
– A sumer holt nyelv – előzött meg Kárász János, mielőtt kötözködhettem volna: miért nem sumerul énekelnek?
Jellemző módon az ifjúkori zenekar-alapítás megelőzi a hangszeres tudást, viszont a játszandó stílus azonnal megfogalmazódik a későbbi muzsikusokban. A Kárász testvérek szüleik kedvenc együttesein nőttek fel, az Eddán, az Omegán.
– Később átestünk a grunge korszakunkon, amit a Nirvana uralt, aztán megismerkedtünk a Panterával, de szeretjük a jazzt meg a bluest – sorolta az énekes, bevallva: nagyon szereti a kilencvenes évek hip-hopját.
A banda azon kevesek közé sorolható a honi metálszcénában, ahol a dobos nő. Lukács Szilvia nem mellesleg János felesége, gyermekei édesanyja.
– Előbb jött a szerelem, de amikor kiderült, hogy dobol, akkor éreztem: ez a szerelem sokkal erősebb lehet – vallotta be természetesen tréfásan Kárász János.
Szilvia addigra több zenekarban megfordult, játszott black metalt, punkot.
– Egyik sem volt maradandó.
Amikor azonban hárman muzsikálni kezdtünk, azonnal éreztük egymást, passzolt egymáshoz a stílusunk
– idézte fel a kezdeteket a dobos.
– Ebben a stílusban a dobolás kifejezetten fizikai munka. Talán ezért gyakorolják férfiak – vetettem közbe.
– Tény, hogy nekem a próbák mellett gyúrnom kell, így tudom végigdobolni a koncerteket – mondta Szilvia, és elárulta azt is, hogy a férje szintén gyakorol otthon.
– Valóban. Azóta, amióta énektanárhoz járok – ismerte el Kárász János.
Sokáig nem tanult énekelni, számára adottság volt a hörgős metal hang. Amúgy kényszerből vált basszusgitárosból énekessé, ugyanis nem találtak megfelelő frontembert. Így került a bőgős posztra Túróczi Péter.
– Milyen egy családi együttesben játszani? – szegeztem neki a kérdést.
– Belelátok a családi életükbe, amikor a próbán egyeztetik a hétvégi ebédet.
Egyáltalán nem érzem kívülállónak magam
– válaszolta.
János sietett leszögezni: a próba az próba.
– A próbateremben nem családként viselkedünk, hanem zenekarként.
Jellemzője a műfajnak, hogy a magyar, no meg a nem angolszász bandák egyaránt angolul énekelnek. A Samas üdítő színfolt a magyar szövegeivel.
– Magyarországon magyarul érdemes énekelni. A magyar nyelv nemcsak gyönyörű, de nagyon sokrétű is, nagy a szókincse. Nem véletlenül világszínvonalú a költészetünk – fejtette ki Kárász János, majd megígérte, hogy újabb szerzeményeikben mind dallamosabb éneket írnak, ám nyomban figyelmeztetett:
– Persze nem leszünk popzenekar.
