Ez idei, 53. vándorgyűlés témája a fenntarthatóság, felelősség, szemléletformálás lesz. S mielőtt ennek mikéntjéről írnék, hadd tegyek rövid kitérőt. Sokan vannak ugyanis, akik nem szeretik a szemléletformálást. Egy barátom úgy fogalmazott: aki szemléletet akar formálni, az elégedetlen az én szemléletemmel, és úgy gondolja, az övével jobban járnánk mindketten. Miközben én nyilván azért gondolom azt, amit gondolok, mert az én nézőpontomból ilyennek tűnik a világ. Van tehát a formáló szándékban valami agresszivitás.
No, igen, de használhatnánk más kifejezést is. Mondhatnánk például, hogy meggyőzés. A lényeg nem változna, de mindjárt jobban mutatna az alakító igyekezet. A meggyőzés ugyanis azt jelenti, olyan gondolatokat osztanak meg velem, amelyeket korábban nem gondoltam, s amelyeknek hatására megváltozik nézőpontom. Márpedig ki más tehetné ezt hitelesebben, mint a könyvtáros, akit pont azzal bíztunk meg, hogy őrizze, tovább adja, s ha éppen az kell, meggyőzésemre felhasználja az emberiség összegyűjtött gondolatait?
A könyvtárosok tehát ez alkalommal arról fognak tanácskozni, hogyan lehet meggyőzni bennünket arról, hogy felelősségünk azt jelenti, fenntartható struktúrákba rendezzük életünket.
Barátné Hajdu Ágnes, a Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke köszöntőjében arra hívja föl a figyelmet, hogy életünk minőségét nemcsak a sokat emlegetett környezeti problémák fenyegetik, hanem olyan társadalmi repedések is, amelyekkel eddig nem nagyon foglalkoztunk. Látnunk kell, mutat rá az elnök asszony, hogy az információs szegénység, az oktatási és társadalmi egyenlőtlenségek ma már éppen olyan komoly kihívások, mint amilyenekkel a felmelegedés, a környezetszennyezés vagy az erőforrások pazarló felhasználása miatt kell szembenéznünk.