Nyolc év telt el azóta, hogy az Országos Széchényi Könyvtár és az első és egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend közötti összefogás elkezdődött egy pécsi kiállítással. Ekkor már megtekinthette a közönség azt a kódexet, amelyet a rend székhelyén, Lengyelországban őriztek, és amelyben Domonkos Pál Péter fedezett fel egy magyar nyelvű imát 1961-ben – idézte fel a történeteket az ünnepi eseményen Rózsa Dávid, a nemzeti könyvtár igazgatója. Mint mondta, a magyar művelődés- és rendtörténet számára egyaránt fontos kódex rendkívül rossz állapotban volt. A pálos rend tavaly kérte fel a nemzeti bibliotékát, hogy a magyar nyelvemléket is tartalmazó liturgikus dokumentumot restaurálja.
E projekt pedig a lengyel és a magyar nemzet barátságát, kulturális kapcsolatait is megerősíti – tette hozzá.
Csák János kulturális és innovációs miniszter a beszédében a kódex helyreállítását nemzetstratégiailag fontos projektnek nevezte, és örömét fejezte ki, hogy egy ma is működő szerzetesrendnek adhatják vissza a liturgikus kódexet. A miniszter felidézte, hogy a kormány 2019-ben indította el a Boldog Özséb-programot, amely kifejezetten a pálos rend értékeinek megőrzését, szervezetének megerősítését szolgálja. Csák János Babits Mihály szavait idézve arról is beszélt, hogy a magyar kultúra szellemi jelenség és lelki örökség. Ezek közé tartozik a magyar szabadságvágy és magyar realizmus, hiszen mindig nagyobb országok között kellett túlélnünk – fogalmazott, majd hozzátette: a most restaurált pálos kódex egyben múltunk megbecsülésének jelképe is egy olyan világban, ahol divatos a múltat eltörölni. Végezetül felhívta a figyelmet arra, hogy e liturgikus dokumentum nem egy múzeumi darab, hanem egy olyan kultúrkincs, amit ma is használnak.
A Magyar Pálos Rend képviseletében Puskás Antal tartományfőnök kiemelte, hogy óriási precizitás, szakértelem és fáradságos munka eredményeként restaurálták a kódexet.
Sarbak Gábor irodalomtörténész pedig arról beszélt, hogy a magyar nyelvű imádság több más, magyar nyelvű kódexben is megtalálható. A liturgikus énekeskönyv a magyar pálosokra jellemző kottaírással készült, különféle énekeket tartalmaz (Szűz Mária-antifónák, körmeneti énekek, himnuszok), valamint temetési szertartást is. A mindennapi használatra szánt könyvből rendszeresen énekeltek, tanultak dallamokat. Sarbak Gábor elmondása szerint a Czestochowai kantuále valamelyik észak-magyarországi pálos kolostorban készült a XVI. század elején, és a század folyamán egy magyar nyelvű imádságot is beleírtak, ez az úgynevezett Czestochowai emlék a kézirat 386. lapjának a tetején. Feltehetően egy magyar pálos vihette magával lengyel földre, és a kódex ismeretlen okból Czestochowában maradt.
Erre bizonyíték, hogy 1601-ben beleírták a 141. oldalra, hogy a kötet a lengyel kolostor tulajdona, korábbi magyar tulajdonosbejegyzés sajnos nincs benne.
Mint elhangzott, a restauráláskor sor került a vaknyomással díszített kötésbőr konzerválására és hiányainak pótlására, az erősen szúrágott fatáblák megmentésére, a csatok rekonstruálására, ám a legnagyobb feladat a kézzel írt lapokon a tintamarástól meggyengült, sérült lapok megerősítése volt. A pálos kódex digitális formában hamarosan bárki számára hozzáférhetővé válik, emellett zenetörténeti és magyar jelentőségéről külön kötetet adnak ki.
Borítókép: Csák János miniszter és a csodálatos kódex (Fotó: Havran Zoltán)
