Befektetés a nemzet jövőjébe

Tizenegy évvel ezelőtt azért jött létre a Magyar Művészeti Akadémia (MMA), hogy a teljes magyar kortárs művészeti életet támogassa. A köztestület elnökével, Vashegyi Györggyel és főtitkárával, Richly Gáborral többek között a „Hagyatékból örökség” elképzelés lényegéről, a művészeti ösztöndíjrendszer sikerességéről, a művészettel nevelés fogalmáról és arról is beszélgettünk, hogy a Budapest-központú működés után megvalósul az akadémia országos jelenléte.

Budapest, Richly Gáborral, az MMA főtitkárával és Vashegyi Györggyel, az MMA elnökével az MMA Andrássy úti irodaházában (Budapest, Andrássy út 101, 1062). Fotó: Teknős Miklós

Egy olyan digitális adatbázisra van szükség, ami nemcsak az akadémikusok életművére alkalmazható, hanem bármely művész életútjának dokumentálására. 

Hasonló munkát végző társintézményekkel, többek között a Magyar Tudományos Akadémiával, a Hagyományok Házával egyeztetünk arról, milyen jól bevált gyakorlatokat lehet átvenni, milyen kezdeményezésekre lehet rácsatlakozni. Ami a nemzetközi bemutatkozást illeti, tavasszal a Külgazdasági és Külügyminisztériummal, a napokban pedig a Kulturális és Innovációs Minisztériummal kötöttünk együttműködési megállapodást. Ennek az a lényege, hogy szorosabbá váljon a közös gondolkodás, kétirányú javaslattételi lehetőség jöjjön létre, vagyis a külföldi intézetek és a tárcák is tehessenek javaslatot arra, milyen, az akadémiához kötődő programokat látnának jónak külföldön bemutatni, s mi is még szervezetebben tehessünk javaslatokat kilenc tagozatunk és intézményeink kínálatából. Fontos kiemelni, hogy nemcsak a körülbelül háromszáz akadémikus külföldi bemutatásáról van itt szó, hanem az akadémiához tartozó sokkal szélesebb körről, például köztestületi tagjainkról, díjazottjainktól és az ösztöndíjasainkról is.

– Vashegyi György elnök az ön főtitkári megválasztásakor arról beszélt, hogy az MMA és intézményrendszere központosított, összehangolt, az eddiginél hatékonyabb működésére van szükség. Kifejtené elnök úr, hogy mit ért ezalatt?
Vashegyi György: – Tízéves építkezési folyamat nagyon fontos fejezete zárult le 2021-ben, felépült egy intézményrendszer. A második elnöki ciklusom 2023 novemberében lejár, ám továbbra is az a célom, hogy a 2017-ben megfogalmazott elnöki programpontokat megvalósítsam. Bár a pandémia miatt sok minden lassabban haladt, mint ahogy szerettük volna, de 

a nemzetközi kapcsolatok tekintetében és az akadémikusi életművek feldolgozása terén történtek komoly előrelépések, 

ahogy arról a főtitkár úr már beszámolt. Úgy gondolom, az intézménycsaládunkon belül minden intézménynek meg kell találnia a saját feladatát, s lényeges, hogy egyik sem függetlenedhet az MMA-tól. Látjuk feladatainkat, ahogy azt is, hogy melyik feladatot melyik intézményhez delegálhatjuk.

– Összefoglalná, hogy eddigi elnöksége alatt milyen fontosabb eredmények születtek, amelyekre tovább lehet építkezni?
V. Gy.: – Az elődöm, Fekete György hatalmas munkát végzett az intézmény felépítése terén. Az általa elkezdett programok jelentős részét vittem tovább. Ő vívta ki a hároméves művészeti ösztöndíjrendszert, amely 2018-ban indult el. Ez a pályázati konstrukció egy rendkívüli innovációnak számít a magyar kulturális, művészeti életben. Az érdem az elődömé, aki kitalálta, megalkotta, rám a részletek kidolgozása maradt. Az ösztöndíjrendszer alapelve kiváló, abszolút hiánypótló, azonban szeretnénk az erősségeire összpontosítani és ahol szükséges, fejleszteni, ezért komoly változtatások bevezetését tervezzük 2023-tól. 

Minden évben ezerkétszáz-ezerötszáz pályázó közül választjuk ki a száz nyertest. 

Ezúton is szeretném megköszönni az ­akadémikusaink munkáját, akik sok ezer bírálatot írtak az elmúlt években, mert fontos volt számukra a következő művészgenerációk sorsa, hogy a legkiválóbbak jussanak támogatási lehetőséghez. Nyitottak vagyunk a létszámbővítésre, amelynek anyagierőforrás-bővülés is a feltétele. Az a célunk, hogy ebben a gazdaságilag nehéz időszakban, amelyet a koronavírus-járvány után a szomszédunkban zajló háború jelent, a meglévő erőforrásainkat maximálisan, az eddiginél jobb hatékonysággal használjuk ki. Az évek alatt világossá vált, hogy óhatatlanul túlságosan fővároscentrikus lett az MMA működése; azzal együtt, hogy Magyarországon egy ilyen jellegű szervezetet csak Budapesten lehetett felépíteni, most itt az idő a továbblépésre.

– Még mielőtt erre rátérnénk, maradjunk az ösztöndíjrendszernél. Miben látják a népszerűségét?
V. Gy.: – Komoly sikerként könyvelhetjük el az ösztöndíjrendszert, aminek egyik oka az, hogy hároméves időszakra nyújt támogatást. Ez pedig nemcsak azért jó, mert tervezhető, hanem azért is, mert kiesünk abból az évenkénti rutinból, amelyet például az NKA-pályázatok kötelezővé tesznek.
R. G.: – A támogatási összeg mellett fontos az ösztöndíjrendszer közösségteremtő ereje is, ami három év alatt ki tud alakulni. 

Az ­ösztöndíjasaink figyelemmel kísérik, véleményezik egymás munkáját, másrészt együttműködnek mentoraikkal. 

A célunk az, hogy az akadémia tagozataival még szorosabb kapcsolatot ápoljanak, és ez a szakmai kapcsolat ösztöndíjas ­éveik után is megmaradjon.
– Vashegyi György elnök mindig hangsúlyozza, hogy elődje, Fekete György munkáját, örökségét viszi tovább. Ön főtitkárként milyen főbb irányelveket tart szem előtt?
R. G.: – Alapvetően úgy gondolom, a megteremtett értékeket kell továbbvinni, tovább építeni. Célom, hogy az akadémikusok és a köztestületi tagok még inkább úgy érezzék, itt az ő szakmai tudásuknak olyan tere, otthona van, ahol mindezt kamatoztatni kívánjuk. Az irányelvek világosak, az akadémiának arra kell törekednie, hogy a minőség, a tehetség és a közösségért való tenni akarás jegyében lehetőség szerint maga köré gyűjtse mindazokat és támogassa mindazt, ami a művészeti élet számára hasznos, ami segít abban, hogy az igazi művészi értékek minél többekhez eljuthassanak.

– Korábban egy rádióinterjúban a művészettel nevelés fontosságáról beszélt. Mit jelent ez pontosan?
V. Gy.: – Jelenleg kegyelmi időszakot élünk abban az értelemben, hogy a művészetre, a kultúrára nagyobb figyelem és anyagi forrás irányul a kormányzattól, mint korábban. 

Hatalmas erőforrások áramlanak a magyar kultúrába, az adófizetők erejükön felül támogatják a művészetet és a kultúrát, amiért nagyon hálásak vagyunk. 

Bár közismert tény, de nem lehet elégszer hangsúlyozni: kulturális költségvetésben, GDP- és lakosságarányosan évek óta az első helyen állunk Európában. A művészeti nevelés területén is rengeteg a tennivaló, ám néhány évvel ezelőtt tudatosan szoktattam rá magam a művészettel nevelés kifejezésre, ami a kodályi koncepción alapszik, s ami nagyon közel áll Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és az én nézeteimhez is. A kodályi koncepció lényege, hogy a művészet által megérintett fiatalok minden területen sikeresebbek és eredményesebbek lesznek. A művészettel nevelés valójában befektetés a nemzet jövőjébe. Freund Tamás elnök úrral nagyon ­hasonlóan látjuk ezt a kérdést, így a két akadémia soha nem látott együttműködése ezen a téren is komoly lehetőségeket kínál. Úgy tudom, erre a kormányzat is nyitott, s örömmel üdvözöljük, hogy a kultúra első helyen szerepel az újonnan felállt minisztérium elnevezésében.

– Novemberben lesz tizenegy éve, hogy megalakult az MMA, amelynek jelenléte fokozatosan erősödött az ország egész területén, közéleti és eszmei inspirációi a határon túl is kibontakoztak. Ha az elkövetkezendő öt évet nézzük, milyen feladatok, kihívások várnak az intézményre?
R. G.: – Kétségkívül az egyik legnagyobb feladat, amibe épp most vágunk bele, hogy az elmúlt tíz év Budapest-központú működése után megvalósítsuk az MMA országos jelenlétét. A helyi művészeti partnerekkel, szervezetekkel, egyesületekkel valódi, közös gondolkodást tervezünk.

Ennek érdekében kívánjuk kialakítani hét regionális központunkat az MTA-val együttműködve. 

Meggyőződésünk, hogy az MMA nem nagyjából háromszáz akadémikus klubja, hanem egy olyan szervezet, amely az egész magyar kortárs művészeti életet igyekszik támogatni, képviselni. Emellett a művészeti életben erősen jelen lévő megosztottságokat nem tovább mélyíti, hanem megpróbál hidakat építeni, s közös célok kijelölésével előrébb jutni a művészeti érték és minőség jegyében.

Borítókép: Vashegyi György és Richly Gábor (Fotó: Havran Zoltán)