Stratégiák, kutatás, régizene

– Örvendetes, hogy a magyar komolyzenei együttesek állami finanszírozását három év alatt sikerült megduplázni, ez a terület jól áll – mondta a Magyar Nemzetnek Vashegyi György. A Magyar Művészeti Akadémia és a Nemzeti Kulturális Tanács elnökével a kultúrstratégiai intézmények támogatásáról, az elmúlt másfél év konzekvenciáiról és a nemrég megalakult Haydneum – Magyar Régizenei Központ szerepéről is beszélgettünk.

– Ha az elmúlt másfél évet tekintjük, milyen konzekvenciák vonhatók le a kultúra területén?

– Részben felül kellett vizsgálnom saját korábbi véleményemet, mely szerint túlzónak véltem a magyar állami jelenlétet a kulturális területen, de ez a rendkívüli időszak megmutatta, hogy ennek olykor vannak nagy előnyei is. Ha például a nyugat-európai zenei, akár régizenei területet nézem, ott valószínűleg súlyosabb károk keletkeztek, mint nálunk. Emellett az online világ hatalmasat lépett előre, viszont most a közönséget vissza kell szoktatnunk a színház- és koncerttermekbe is.

– Apropó, régizene: megalakult nemrég a Haydneum – Magyar Régizenei Központ, egyelőre budapesti székhellyel. Az intézmény milyen szerepet tölt be a hazai zenei életben?

– A historikus régizenejátszás a hetvenes években indult útjára, s a nyolcvanas évek végére a magyar régizene-mozgalom a világ élvonalához tartozott. A Hungaroton állami hanglemezkiadó sorra jelentette meg sikeres és úttörő felvételeit, olyan jelentős előadókkal, mint Zádori Mária, Nicholas McGegan, Németh Pál, Spányi Miklós, a Capella Savaria, a Concerto Armonico és a Festetics Kvartett. A felsoroltak magas színvonalú működése komoly európai elismertséget hozott a magyar kultúrának ezen a speciális területen is. Ahogy az imént már utaltam rá, az állami jelenlét régóta nagyon erőteljes a magyar kultúrában, de a rendszerváltozás pillanatában a magyar klasszikus zenei intézményrendszerben a régizenejátszásnak sajnos nem volt biztos helye, csupán eseti támogatása. Egyfajta bénultság lett úrrá a magyar kulturális életen 1990 után: az eseti támogatások szinte teljesen megszűntek, és további forráshiányos évek, évtizedek következtek. Az 1990–91-ben általam megalapított Purcell Kórus és Orfeo Zenekar éppen ebbe a nehéz helyzetbe érkezett a piacra, s bennem 1998-ra érett meg annak gondolata, hogy a régizenejátszás támogatására és koordinálására feltétlenül egy állami intézményre lenne szükség. Először 1998-ban, Hámori József miniszernek írtam egy erről szóló tervezetet, amit azóta minden kulturális kormányzathoz eljuttattam, mindig támogatásukat kérve. A kormány végül 2020 tavaszán döntött úgy, hogy 2021-ben megalapítja ezt az intézményt, és már forrást is biztosít hozzá a 2021. évi költségvetésben.

– És mire utal az intézmény nevének első fele, a Haydneum?

– Az elmúlt bő évtizedben rájöttünk arra, hogy az eredeti régizene-tervezetet érdemes kibővíteni a magyar vonatkozású régizenei repertoár kutatásával is, nagyjából a Versailles-i Barokk Zenei Központ működésének mintájára. A magyarországi Haydn-kultuszból kinőve, azt továbbfejlesztve is rengeteg a felfedeznivaló a Joseph Haydn körüli magyar vonatkozású zenei hagyaték kapcsán. Azáltal, hogy a Haydneum „kétarcú” intézmény, mi dönthetjük el, hogy egy-egy program vagy fesztivál szervezésekor hová helyezzük a fókuszt.

– Ősszel nyitófesztivált rendeznek több budapesti helyszínen. Mely zenekarokkal találkozhat a közönség?

– Nagyon reméljük, hogy meg tudjuk tartani a koncerteket október 4. és 6. között Budapesten. Október 4-én 19.30-tól a Purcell Kórus és Orfeo Zenekar hangversenyével kezdődik a fesztivál a Művészetek Palotájában. Október 5-én és 6-án világhírű külföldi előadók – a párizsi Les Talens Lyriques és a Freiburgi Barokk Zenekar – mellett fellép az idén negyvenesztendős Capella Savaria, valamint a kiemelkedő új magyar régizenész-generációt képviselő Budapest Bach Consort is.