Utóbbiak között sokféle érdeklődésű körű látogató találhat kedvére valót, akár inspirációt is. A XI–XII. századi funkcionális és részletgazdagon kidolgozott fegyverzet a XI. századi jelentős modernizálás terméke. Persze lehet, hogy az csak a szakavatott szemeknek tűnik fel, hogy a kardok tömege, pengehossza, keresztvasa és markolata is megnőtt, ami arra utal, hogy a kard használója valószínűleg sodronykesztyűt hordott. A királyi temetkezések kapcsán maradtak fenn azok az ékszerek, melyek formavilága – szakrális jelentősége mellett – ma is inspiráló jegyeket hordoz.
A tárgyak a világszerte fellelhető műhelyekből kerültek ki, hiszen az Árpád-ház szerteágazó dinasztikus és diplomáciai kapcsolatokkal rendelkezett,
amit külön terem mutat be, melynek kiemelt műtárgya a Monomachos korona.
Az Egyházalapítás termében láthatók a magyarországi kereszténység bizánci emlékei, és például a Halotti beszéd és könyörgés Pray-kódexben megőrződött szövege – szintén ikonikus műtárgy, amely mellett tovább gazdagítják a hatást az olyan részletek, mint az a pásztorbotvég, melyet rozmáragyarból faragtak a XI. század második felében, skandináv területen. Egy vitrinben felfüggesztett ereklyetartó mellkeresztek tekintélyes gyűjteményét láthatjuk.
A Szűz Mária-kultusznak a kiállítás külön termet szentel, a szakrális tereket és utakat pedig több termen keresztül járhatjuk be.
Itt olyan tárgyak is láthatók, amelyek rendeltetése ma már nem is köztudott. Személyes kedvenceim az aquamanilok, melyek állat vagy ember alakú víztartók. A középkorban ezekből öntötték a pap kezére a vizet a mosdótál fölött.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!