Szép számmal gyűltek össze irodalommal foglalkozó szakemberek és Illyés Gyula munkásságát tisztelő érdeklődők is a Magyar Művészeti Akadémia székházának Sinkovits Imre-termében. Pécsi Györgyi, Gróh Gáspár és Falusi Márton szervezték meg a konferenciát. A meghívón Gróh Gáspár irodalomtörténész sorai olvashatók arról, miért tartották fontosnak, hogy konferenciával emlékezzenek Illyés Gyulára, életművének fontos fejezeteit vizsgálva.
„A válasz egyszerű: egy költő, író, akinek életműve korszakokat köt össze, és akinek közéleti szerepe megkerülhetetlen, okkal kéne, hogy folyamatos figyelmet kapjon – írta az irodalomtörténész. „Mégis: az a gondolkodásmód és irodalmi irány, amelyet Illyés formált és képviselt, ma nincs divatban. Ez talán még nem is lenne olyan nagy baj; divatok jönnek és mennek. Az viszont a szellem válságát mutatja, amikor a divat fontosabb lesz, mint az értékek – és éppen ezt tapasztaljuk.
Illyés Gyula életművének jelentőségét az adja, hogy nem különféle divatokat követve volt korszerű. Ezzel szemben korának alapvető kérdéseit felvetve maga teremtett szellemi divatokat. Verseiben, drámáiban, esszéiben, a népi mozgalom meghatározó gondolkodójaként a magyarság sorskérdéseinek megoldásáért küzdött, miközben tudta: ez a törekvés csak a világra nyitottan, egyetemes távlatban tájékozódva lehet sikeres. E meggyőződés jegyében vallotta: társadalmi igazságtétel nélkül nincs nemzeti igazságtétel – és megfordítva. Ő maga példát adott az egymás ellen fordított irányok összebékítésére. Voltak [máig vannak], akik ezt az integratív szándékot gyanakvással vagy ellenségesen nézték. Pedig az »Illyés-pörben« sincs helye méltatlan vádaskodásnak.”
Az előadások szünetében Gróh Gáspár lapunknak elmondta: – Sokan gyűltünk össze a konferencián, ami biztosan a témának szól – mondta örömmel az irodalomtörténész. – Régen volt szó Illyésről. Halála után egy négy évtizedes felejtés következett. Az volt a célunk, hogy ebből a „fél feledésből” megpróbáljuk kiemelni. Meglepően sokan voltak erre fogékonyak, ami teljesen indokolt. Illyés a legösszetettebb intellektusok egyike a XX. századi magyar irodalomban. Megkerülhetetlen a működése prózaíróként, költőként, drámaíróként és közéleti emberként is. Már harmincéves korában intézménnyé vált a népi írói mozgalomban betöltött szerepe miatt. A Puszták népe mellett más prózai művei is kitűnnek. Illyés prózanyelve egyszerre hasonlít az élő nyelvre és követi a gondolati tűnődéseit. A köztudatban elsősorban költőnek tekintik, okkal: minden korszakában születtek emblematikus költeményei, amelyek a magyar líra alakulását is befolyásolták.