A Gömöri Krisztián által megformált Turait még véletlenül se kis köpcös legénynek látjuk, mert a színész képes elhitetni, hogy magasan környezete szellemi szintje fölött jár, ráadásul a szellemes és stílusos úriembert, Molnár Ferenc alteregóját is hitelesen alakítja. Ő az író optimista és érzékeny énje. Molnár pesszimista, ám igencsak férfias alteregóját, Gált Kárász Zénó kanyarítja megfelelően cinikusra faragott mondataival. Annie szerepében Menczel Andrea férfi szívet melengetően hozza azt az energikus és a színpadon hurrikánként végigtaroló nőt, akit Molnár Ferenc is maga mellett tudhatott Darvas Lili személyében. Poroszlay Kristóf a minden lében kanál kisember szerepében lubickol, míg Vicei Zsolt lakájra jól illik a polgári világ szakállas vicce, miszerint a komornyik komorságát jobb lenne vidámsággá varázsolni, ha mással nem, a pármai sonka mellett pár mai virslivel.
Borovics Tamást pedig azért érdemes Almádyként kiemelni, mert színháztörténeti pillanat volt, amikor a végtelen hosszúságú francia személy- és helységnevekkel küzdött. Bezerédi Zoltán rendezővel tökélyre csiszolták a jelenetet. A szünetek és a tekintet, a testmozgás és a hanglejtés játéka révén nemcsak könnyeit törölgetve nevetett a közönség, de még azt is elmondhatjuk, hogy a hiú Molnár Ferenc is elégedett lenne a végeredménnyel. Jutalomjáték volt ez a kastélyban.
Borítókép: jelenet a színdarabból (Fotó: Szegedi Nemzeti Színház/Szabó Luca)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!