A várakozó tömeg zsongása egy pillanat alatt abbamaradt, amint a hatalmas lépcsőn megjelentek a Magyar Rádió Gyermekkórusának tagjai, akik Baksa Krisztina csellóművész és Takáts Márton zongoraművész közreműködésével adtak elő néhány alkalomhoz illő dalt. Aztán a látogatók a jegyükön lévő piktogramot felmutató színészt követve első állomásukra mentek, így a sok ember pillanatok alatt kisebb csoportokra vált szét, majd az este folyamán útikalauzuk alapján nézték végig az összes jelenetet. Közben a Magyar Nemzeti Galéria falai között ámulva, olykor egy-egy alkotásba belefeledkezve sétáltak a következő produkcióhoz.
Az ötlet idén is változatlan: a múzeum felkérésére nyolc kortárs magyar szerző írt szöveget a galéria egy-egy művéből inspirációt merítve, amelyeket színművészek tolmácsolnak az ihlető műalkotások társaságában.
A hazai kulturális élet innovatív képző- és előadó-művészeti produkciójának köszönhetően megelevenednek a Magyar Nemzeti Galéria állandó gyűjteményének festményei és szobrai. A formák, karakterek, témák egy-egy jelenetet hívnak életre, amelyek révén a művek új értelmezéssel, történettel, asszociációval gazdagodnak. A kiválasztott alkotások átfogják a magyar művészet évszázadait, átvezetve a közönséget térben és időben a középkori szárnyasoltároktól a kortárs alkotásokig.
A felkért írók köre és az általuk alkotott szövegek világa épp olyan sokszínű és izgalmas, mint a kiválasztott műalkotások sora: tragédia, humor, melankólia, szakralitás és hétköznapiság váltja egymást a jelenetekben.
A színészek rövid szünetekkel tíz alkalommal játsszák el az epizódokat, a közönség ekképpen mindegyik színt meg tudja tekinteni.
A Textúra során a néma mű megszólal, a befejezett megelevenedik, a statikus kimozdul keretei közül. Az összművészeti előadás-sorozatot idén Sardar Tagirovsky rendezte, aki a képzőművészet, a pszichológia és a mozgásművészet kapcsolódásait, a zenei, a rituális és a filmes elemek egymásra hatásait, a nyelveken és a verbalitásokon túli kifejezési eszközöket láttatja munkájában. Tagirovsky egyéni megközelítését a nézők a Textúrán is megtapasztalhatják.
A rendező így nyilatkozott az előadás-sorozat kapcsán:
A különböző képzőművészeti alkotások és általában minden műalkotás folyamatos figyelmeztetése ellenére sem talált még az emberiség receptet önmagához. Vajon képesek lehetünk még ezek után meghallani egymást? Vajon képesek lehetünk hidakat alkotni a művészet segítségével? Vajon képesek vagyunk sokszínűséget látni a különbözőségekben? Számomra a Textúra lehetőség arra, hogy a színház többszólamú struktúrájáról gondolkodjak. Arról a többszólamúságról, amely valódi elfogadást és megértést eredményezhet legalább arra a rövid időre, amit az összművészeti együttlétre szánunk. A színház több mint előadás, a múzeum több mint látogatás. A Textúra komplex esemény. Lehetőség a találkozásra múlt és jövő között. A jelenben.
Ízelítőként egy képet mutatunk be, amely a Textúra egyik állomása. Ez Munkácsy Mihály Poros út című festménye, amelyet 1880 körül festett a művész. Munkácsy és felesége 1874 nyarán kötött házasságukat követően európai nászútra indultak, amelynek során meglátogatták Munkácsy békéscsabai rokonságát is. Itt, Békéscsabán fogalmazódott meg benne a poros alföldi utat ábrázoló tájkép gondolata is. Munkácsy feleségét Hámori Gabriella, a festőt Vasvári Csaba eleveníti meg átütő erővel. Ugron Zsolna Egy másik poros út címmel írt művét adják elő.
Novemberben még öt alkalommal vehetnek részt az érdeklődők a Textúra előadásain.
