Beethoven Egmont-nyitánya az ’56-os forradalom egyik szimbóluma – emlékeztetett a zenekar közleményében Farkas Róbert karmester, felidézve, hogy
október 23-án éjjel a forradalmárok a Parlament mellé telepített rádiós kocsiból közvetítették az eseményeket, és néhány hanglemezről bejátszottak a hangulathoz illő zenéket. A lemezek egyikén az Egmont-nyitány is rajta volt.
Bár a forradalmi események alatt például a Bánk bánból is gyakran közvetített a rádió részleteket, mégis Beethoven Egmont-nyitánya lett az a mű, amelyet a leggyakrabban játszottak le hangvétele és tematikája miatt.
Beethoven Goethe Egmont című drámájának kísérőzenéjeként írta a darabot 1809-ben. A történet középpontjában egy, a spanyol elnyomás ellen lázadó holland nemes története áll, aki szembeszállt a zsarnoksággal. II. Fülöp spanyol király ugyan elfogatta és kivégeztette Egmontot, halála azonban tiltakozássorozathoz, végül pedig Hollandia függetlenségéhez vezetett.
Az ünnepi hangversenyen felcsendül Beethoven III., Eroica szimfóniája is, amely néhány évvel az Egmont-nyitány előtt született. A mindenfajta elnyomást gyűlölő zeneszerző ezzel a művel Napóleon előtt szeretett volna tisztelegni, azonban a korábban a szabadságért küzdő Bonaparte időközben császárrá koronáztatta magát. Beethoven csalódása jeléül összetépte a partitúra ajánlást tartalmazó első oldalát, majd 1806-os megjelenésekor a cím már az volt, hogy Sinfonia Eroica – Hősi szimfónia egy nagy ember emlékének ünneplésére – olvasható a közleményben.
Mint Farkas Róbert rámutatott, a művek középpontjában a szabadság kérdésköre áll, és erős kifejezésmódjuk mellett ott van bennük Beethoven érzékenysége is, különösen az Eroica szimfónia második, gyászinduló tételében. Hangsúlyozta, hogy a művek megadják a lehetőséget a méltó megemlékezésre.
Borítókép: A MÁV Szimfonikus Zenekar (Fotó:
