A kaukázusi krétakör szenvedélyes feldolgozása látható a Nemzeti Színházban + galéria

Izgalmas, a megszokottól eltérő feldolgozásban láthatja a közönség Bertolt Brecht A kaukázusi krétakör című darabját, amelynek bemutatóját egy sajnálatos baleset miatt többször is elhalasztotta a Nemzeti Színház. Avtandil Varszimasvili, a grúz színházi élet kiemelkedő alakja állítja színpadra a művet a teátrumban. Az alkotó Brecht darabját a néző intellektusát megcélzó interpretációktól kissé eltérően, érzelemdús és szenvedélyes előadásként képzelte el. A bemutatót január 7-én tartja a teátrum, a főbb szerepekben Katona Kinga, Bordás Roland, Trill Zsolt és Berettyán Sándor látható – olvasható a Nemzeti Színház közleményében.

Fotó: Eori Szabo Zsolt

Az emblematikus Brecht-műben Azdak szerepében Trill Zsolt látható, akinek a sérülése miatt kétszer is el kellett halasztani a bemutatót. „A bemutató előtt négy nappal a próbán egy kis dobogóra kellett felugranom, aztán léptem-léptem, és hallottam, hogy reccsen az izom. Részleges izomszakadásom lett. Nem kellett megműteni, két hétig feküdtem, utána néhány hétig mankóval jártam” – mesélte a színművész, aki már nem először találkozott a rendezővel, hiszen a beregszászi társulat a Boccaccio Dekameronjából készült Sólyompecsenye című előadással Tbilisziben is vendégszerepelt a kilencvenes években. Trill Zsolt szerint a színészek szeretik ezt az előadást. 

A mi előadásunk egyáltalán nem elidegenítő. Klasszikus songok sincsenek benne. Avtandil fiatalkorában látta a darabot Brecht rendezésében – egy grúz színésszel, aki az író berlini színházában lépett fel – és az neki nem tetszett. Varszimasvili színházi világa egészen más. Ő egy végtelenül érzelmes előadást szeretne színpadra állítani

– mondta ezzel kapcsolatban a színész.

Gruse szerepében Katona Kinga látható, akit szintén megfogott a rendezőnek a megszokott Brecht-interpretációktól eltérő, másfajta szemléletmódja. 

Ha valamiben itt nem lesz hiány, akkor azok az érzelmek, a vér, a könnyek, a nevetés…

„A mi előadásunkban semmi sem ironikus, minden nagyon mélyen átélt, legalábbis erre törekszünk. Nagyon érdekes, hogy a pályámon többször is dolgoztam már együtt külföldi rendezővel, valahogy így alakult, de emiatt most már könnyebben alkalmazkodom a különböző stílusú vagy szemléletű alkotókhoz. Avtandil Varszimasvili is sajátságos világot hozott magával, ami nekem nagy iskola volt. Nagyon erős képekkel, elrajzolt gesztusokkal dolgozik, és beemelte a grúz zenét, a táncokat is az előadásba, ettől is újszerű ez az egész. Maga a szerep a MITEM-en látott német előadás kapcsán élt bennem leginkább, amit a Berliner Ensemble mutatott be pár éve. Ez nagyon erősen megmaradt az emlékezetemben. Brechtet egyébként is szeretem, foglalkoztam is vele, hiszen korábban már volt szerencsém Zsótér Sándor rendezésében játszani A gömbfejűek és csúcsfejűek előadásában. Gruse szerepéről persze nem akartam túlságosan befolyásoló előtanulmányokat folytatni. Az, hogy nemrég született meg a gyermekem, egyfelől segítette a szerep megformálását, hiszen az anyasághoz most nagyon konkrétan megélt kötődésem van. Játszani viszont sokkal nehezebb így, hiszen sokkal jobban belém hasítanak a mondatok” – fogalmazott a színésznő.

Fotó: Nemzeti Színház/Eöri Szabó Zsolt

Avtandil Varszimasvili, a Tbilisziben működő Gribojedov Állami Színház művészeti vezetője arról beszélt az előadás kapcsán, hogy valóban az érzelmeket akarta középpontba állítani. „Nagyon emocionális előadás lesz, barátságos és szép, a jóságról, amiről nem is lehet másképp beszélni, csak tisztán és szépen. Ma olyan korban élünk, ami a szereteten kívül áll, akár a szeretetlenség korának is nevezhetjük, és mindannyiunkban él a nosztalgia a szeretet érzése iránt. Ezért is kértem arra a színészeket a próbafolyamatban, hogy őszintén beszéljünk a szerelemről, a szeretetről, sőt annak hiányáról is, amely sajnos, körülvesz minket. Nagyon jó munka volt ez együtt” – állapította meg a rendező.

„Brecht példázata Grúziában játszódik ugyan, de számára ez csak egy egzotikus díszlet volt, természetesen, én másként kezelem.”

Én nem tudom a hazámat egzotikus országként kezelni, ráadásul bennem élénken él azoknak a háborúknak, a polgárháborúknak az emléke, amiket átéltem. 

„Az én előadásom tisztán grúz előadás lesz, hiszen nekem ez átélt valóság. Ezért a fájdalom vagy az öröm is valóságosan benne van. Így került bele a népzene is. Nagyon örültem, hogy amikor Theodórosz Terzopulosz megnézte a próbát, azt mondta, hogy ez egy tisztán grúz előadás, ez nagy dicséret volt számomra. A grúz színház lényegileg nagyon teátrális színház. Eltávolodtunk a pszichológiai ábrázolástól, sokkal inkább előtérben van az absztrakció, a játék. Ez azért is van így, mert a mi népünknek nagyon nagy színházi hagyománya van, egészen az antikvitásig visszanyúlóan, és az ünnepeink is leginkább az ókori görög olimpiákra emlékeztetnek. Nagyon eleven, mondhatni harsány színházi forma él nálunk” – mesélte a rendező.

Fotó: Nemzeti Színház/Eöri Szabó Zsolt

Magyarországi benyomásairól azt mondta: „Eddig csak átutazóban jártam erre, de most volt alkalmam kicsit jobban megismerni ezt a kultúrát, a népet. Azt kell mondanom, beleszerettem ebbe a városba, az országba, az itt lakó emberekbe is. A magyar színházzal először Vidnyánszky Attila Sólyompecsenye című beregszászi előadásán keresztül találkoztam, amit egy lembergi fesztiválon láttam. Rendkívül izgalmasnak találtam, ugyanakkor nagyon egyetemesnek is, úgy éreztem, ez az, ami közös bennünk. Ezért is hívtam meg az előadást Tbiliszibe. Onnantól már kimondottan figyeltem a magyar színházat, és most is volt alkalmam több előadást megnézni Budapesten. Nem mindenütt van ez így ma már a világban, de a magyar színház egy nagyon élő, eleven színház” – fogalmazott Avtandil Varszimasvili.

Borítókép: Jelenet a darabból (Fotó: Nemzeti Színház/Eöri Szabó Zsolt)