Szakrális próbatétel a színpadon

Bertolt Brecht egyik legismertebb darabját, A kaukázusi krétakört rendezi a budapesti Nemzeti Színházban a grúz kortárs színházi élet kiemelkedő alakja, Avtandil Varzimaszvili. A sajtónyilvános próbán Kozma András, az előadás dramaturgja és a rendező beszélt a koncepcióról.

Fotó: Eori Szabo Zsolt

Bertolt Brecht német drámaíró, költő munkásságához máig örömmel nyúlnak korunk színházi alkotói. A Koldus­opera, A kurázsi mama és gyermekei mellett pedig kétségkívül A kaukázusi krétakör a legkedveltebb Brecht-darab. Legutóbb, 2018-ban a Nemzeti Színház színpadára Michael Thalheimer német rendező álmodta e darabot, most pedig 

november 4-én a kortárs grúz színházi világ meghatározó művésze, Avtandil Varzimaszvili rendezésében, illetve díszlet- és jelmezterveiben láthatja a nagyérdemű. 

Az előadásban dramaturgként Kozma András működik közre.

Fotó: Nemzeti Színház/Eöri Szabó Zsolt

A rendezés tudatosan több szempontból is eltér az eddigi európai rendezéstől, hiszen olyan direktor érkezett a Nemzetibe, aki kívülről-belülről ismeri a grúz kultúrát. 

A történet két asszony bibliai történetét dolgozza fel, akik a gyerekért, az anyaságért küzdenek meg egymással, azaz a darab kiindulópontja egy szakrális próbatétel, miközben polgárháború tört ki az országban. 

A konyhalányt, Gruse Vacsnadzsét Katona Kinga, míg Natellát, a kormányzó feleségét Szász Júlia alakításában láthatja a közönség. Ugyanakkor a darab a háború borzalmairól, a menekülésről, az emberi élet törékeny voltáról, az emberségről is szól. Arról az emberségről, méltóságról, melyet ki-ki elveszít, ki-ki pedig megőriz a kilátástalannak tűnő jelenben. Gruse szerelmét, a palotaőrség katonáját Bordás Roland játssza, míg Natella hitvesét, az áldozatul esett kormányzót Berettyán Sándor alakítja. A további szerepeket többek között Trill Zsolt, Farkas Dénes és Szarvas József játsszák.

Brecht 1945-ben írta a drámát, amely kiemelkedik az epikus drámakoncepciói közül.

Kevesen tudják, hogy a szerző eredetileg a helyszínt nem Grúziába helyezte, hanem Svájcba, majd Kínába, s bizonyos megfontolásokból lett végül Grúzia, 

annak ellenére, hogy erről a helyről nem sok fogalma lehetett – emelte ki Kozma András, az előadás dramaturgja. A rendező hozzátette, hogy a miértek e döntés mögött nem túl világosak, de ha figyelembe vesszük azt, hogy 

ebben az időben az író találkozott Sztálinnal, akkor ez egyfajta gesztusként is értelmezhető. 

Továbbá megjegyezte, hogy mégsem mondhatjuk el, hogy ebben az alkotásban igazi grúz emberek lennének.

Fotó: Nemzeti Színház/Eöri Szabó Zsolt

– Amikor ezt a darabot Németországban vagy más európai országban állítják színpadra, ezek az apróságok nem sokat jelentenek az adott rendező számára. Számomra azonban ez igencsak meghatározó részlet – mondta 

a rendező, aki figyelt arra is, hogy ne csak grúz jellegű produkció, hanem minden részletében egy erős grúz karakterű előadás születhessen.

A zene, a koreográfia mind-mind e hatás elérésében segít, miközben minden felesleges manír nélkül bontakozik ki a két nő sorsa. Szívfacsaró Gruse szenvedéseit követni, ahogy feladja önnön boldogságát, s egy számára idegen asszony ártatlan gyermekéért cselekszik. Tűr, mert tűrnie kell. Elviseli a szégyent, mert tőle függ egy másik élet, aki miatt még a törvényt is kicselezte. Ám másfelől ott van Natella nem kevésbé tragikus élete is, s az a lehetetlen helyzet, van-e igazság: ki az igazi anyja a gyermeknek.
Avtandil Varzimaszvili pulzáló szakrális képeket álmodott a színpadra, mindezt úgy, hogy a saját kulturális gyökereiből táplálkozva újraértelmezi Brecht sikerdarabját a budapesti társulattal. 

Boldog vagyok, hogy ebben a gyönyörű színházban lehetek és dolgozhatok. S ez valóban egy kiemelkedő színház, s itt most nemcsak az épületre, hanem kifejezetten a társulatra gondolok 

– hangsúlyozta a rendező.

Borítókép: Jelenet az előadásból (Forrás: Nemzeti Színház)