Szakrális próbatétel a színpadon

Bertolt Brecht egyik legismertebb darabját, A kaukázusi krétakört rendezi a budapesti Nemzeti Színházban a grúz kortárs színházi élet kiemelkedő alakja, Avtandil Varzimaszvili. A sajtónyilvános próbán Kozma András, az előadás dramaturgja és a rendező beszélt a koncepcióról.

Fotó: Eori Szabo Zsolt

Brecht 1945-ben írta a drámát, amely kiemelkedik az epikus drámakoncepciói közül.

Kevesen tudják, hogy a szerző eredetileg a helyszínt nem Grúziába helyezte, hanem Svájcba, majd Kínába, s bizonyos megfontolásokból lett végül Grúzia, 

annak ellenére, hogy erről a helyről nem sok fogalma lehetett – emelte ki Kozma András, az előadás dramaturgja. A rendező hozzátette, hogy a miértek e döntés mögött nem túl világosak, de ha figyelembe vesszük azt, hogy 

ebben az időben az író találkozott Sztálinnal, akkor ez egyfajta gesztusként is értelmezhető. 

Továbbá megjegyezte, hogy mégsem mondhatjuk el, hogy ebben az alkotásban igazi grúz emberek lennének.

Fotó: Nemzeti Színház/Eöri Szabó Zsolt

– Amikor ezt a darabot Németországban vagy más európai országban állítják színpadra, ezek az apróságok nem sokat jelentenek az adott rendező számára. Számomra azonban ez igencsak meghatározó részlet – mondta 

a rendező, aki figyelt arra is, hogy ne csak grúz jellegű produkció, hanem minden részletében egy erős grúz karakterű előadás születhessen.

A zene, a koreográfia mind-mind e hatás elérésében segít, miközben minden felesleges manír nélkül bontakozik ki a két nő sorsa. Szívfacsaró Gruse szenvedéseit követni, ahogy feladja önnön boldogságát, s egy számára idegen asszony ártatlan gyermekéért cselekszik. Tűr, mert tűrnie kell. Elviseli a szégyent, mert tőle függ egy másik élet, aki miatt még a törvényt is kicselezte. Ám másfelől ott van Natella nem kevésbé tragikus élete is, s az a lehetetlen helyzet, van-e igazság: ki az igazi anyja a gyermeknek.
Avtandil Varzimaszvili pulzáló szakrális képeket álmodott a színpadra, mindezt úgy, hogy a saját kulturális gyökereiből táplálkozva újraértelmezi Brecht sikerdarabját a budapesti társulattal. 

Boldog vagyok, hogy ebben a gyönyörű színházban lehetek és dolgozhatok. S ez valóban egy kiemelkedő színház, s itt most nemcsak az épületre, hanem kifejezetten a társulatra gondolok 

– hangsúlyozta a rendező.

Borítókép: Jelenet az előadásból (Forrás: Nemzeti Színház)