Az elmúlt évben egyszerre zajlott a Petőfi Irodalmi Múzeumnak (PIM) otthont adó Károlyi-palota rekonstrukciója és az új Petőfi-kiállítás építése.
– A felújításra mintegy kétmilliárd forintot (ebből 1,8 milliárd állami forrás), a tárlatra pedig 150 millió forintot fordított a múzeum – mondta a kiállítás pénteki sajtóbejárásán Demeter Szilárd, a PIM főigazgatója.
Az eseményen Kalla Zsuzsa főmuzeológus kiemelte, hogy kurátortársaival, Vaderna Gábor irodalomtörténésszel és Prágai Adrienn művészettörténésszel nem Petőfi kultuszának rombolására, hanem annak újjáépítésére vállalkoztak. A tárlat ezért éppúgy bemutatja a Petőfi-kutatás legfrissebb eredményeit, mint a költő korának képzőművészetét, valamint Petőfi hatását és utóéletét is.
Kalla Zsuzsa kiemelte, hogy most először szerepelnek állandó kiállításon eredeti Petőfi-kéziratok, ezeket sérülékenységük miatt háromhavonta cserélik majd.
Vaderna Gábor emlékeztetett arra, hogy a múzeum névadójának húsz-huszonöt versét szinte minden magyar ismeri, az életmű azonban ennél jóval gazdagabb, a kiállításban ezért egyaránt jelen van az ismert és az ismeretlen Petőfi is. Mint mondta, Petőfi az 1840-es években szinte egy csapásra robbant be a köztudatba. Ilyen gyorsan ekkora kultusza sem korábban, sem később nem alakult ki magyar költőnek. És minderre ráerősített korai vértanúsága is. Prágai Adrienn művészettörténész arra hívta fel a figyelmet, hogy éppen Petőfi korában alakult ki a kultúra új, minden addiginál szélesebb nyilvánossága, egy új művészképpel együtt. A kiállítás ezt a folyamatot is vizsgálja az irodalom mellett a kor képző- és az iparművészetére is kitekintve.
Találkozási pontok
A tárlat különlegessége, hogy az életrajz helyett a költő szövegeire épít, kilép a kultikus Petőfi-értelmezésekből, jól körülírható, az életmű ma is könnyen értelmezhető kulcsszavain, problémakörein keresztül vezeti végig a látogatót a labirintusszerű termekben. A színházi, filmes díszlet, az interaktív videóinstallációk egy-egy terem központi elemeiként a korabeli képzőművészeti alkotásokkal együtt összművészeti, performanszjelleget adnak a tárlatnak, mellyel erősen eltérnek egy hagyományos kiállítás látványától.
A kiállítás célja, hogy Petőfi szoborrá merevedett alakja helyett a csaknem feledésbe merült, sokrétű életműre irányítsa a figyelmet, amelynek kivételes gazdagságát általában nincs módja az oktatásnak kellően hangsúlyozni, illetve hogy ezzel új megvilágításba helyezze magát a történeti személyt.
A tárlat Petőfi olyan szövegeit idézi, melyek találkozási pontokat nyújtanak a mai kor látogatójának. Az első, bevezető térben a kiállítás egyik szenzációjaként Petőfi eredeti kéziratai, könyvei és a korszak grafikái, valamint a költő relikviái folyamatosan forgó rendszerben tekinthetők meg. Eddig csak kivételes alkalmakon találkozhatott a közönség ezekkel a műtárgyakkal, most ez a technikai fejlesztéseknek köszönhetően állandóvá válik, illeszkedve a koncepciónak ahhoz a sarokpontjához, hogy a kiállítás központjában a szövegek – a kéziratok – állnak.
A tárlat további hat tematikus szekciója az életművet kutatja. A kurátorok munkáját dicséri, hogy nem kívántak szerzői fejlődéstörténetet elmesélni, hiszen Petőfi esetében egy rövid, kísérletekben bővelkedő és kényszerűen félbeszakadt költői pályáról van szó – igazi művészi kaland volt, amelynek színeit, tétjét, eredőit vehetjük szemügyre.
Ellentmondások kereszttüzében
A Kötelék című egység a költő társas kapcsolatait, szociális hálóját térképezi fel, a Róna terem Petőfi és a romantika tájélményét vizsgálja, az Otthon szekció pedig mezővárosi, majd nagyvárosi környezetben, családi körben mutatja be Petőfi Sándort és zsánerköltészetét. A Rémek című szekció a romantikára jellemző borzongás, a démonok és a halálkultusz nyomait keresi az életműben, az Áldozat terem Petőfi önfeláldozásig vállalt közéleti, politikai tevékenységét követi végig, míg az utolsó, az Erő című egység a forradalmi cselekvés pillanatait mutatja be. Hiszen a költő a márciusi forradalomban erőt mutatott. A pillanatnyi eufória után azonban hamar jött a kiábrándulás. A forradalmi események nyomán nemcsak a vágyott polgári világ kezdett megvalósulni, de az erőszak is elkerülhetetlennek látszott.
Petőfi hol a tehetetlenség miatt kiábrándult alkotó, hol erőszakot követelő radikális népfi.
Tragikusan rövid élete végén kényszerűen nézett szembe a megbillenő világ apokaliptikus következményeivel. A különböző súlyú témák egyenrangúsága – a mai irodalomtörténeti összefoglalókhoz hasonlóan – szándékosan közvetíti a töredezettség, fragmentáltság élményét. Tudatában volt annak, hogy közönsége érzékeli ezt az ellentmondást. Sokszínűségét bátran vállalta, valószínűleg nézetei széttartóságával is többé-kevésbé tisztában volt.
(Ön)ironikus próza
A tárlat központi hatáseleme a meglepetés, a váratlanság, ami Petőfi poétikájának szövegszervező ereje. A költő „tabudöntögető” gesztusait, amelyek korának közvéleményét megbotránkoztatták, mai kontextusban értelmezi újra.
A fergeteges szövegű paródiák, az (ön)ironikus briliáns próza, és az eleve játékosnak szánt versszövegek gyűjteménye a Petőfi-életmű eddig kevésbé feltűnő humorát mutatja be.
Így igazi felfedezés vár a látogatókra. Az állandó kiállítás végén pedig egy ideiglenes tárlat is helyet kapott, amely a PIM korábbi Petőfi-kiállításait idézi meg archív képekkel, műtárgyakkal.
Szombaton a kiállítással együtt a felújított közönségforgalmi terek és a Károlyi-kerttel egybenyitott múzeum udvara is megnyílik az érdeklődők előtt, valamint egész napos, ingyenes Petőfi-szabadnap elnevezésű programsorozattal készülnek a múzeum munkatársai, amelyről bővebben a Pim.hu oldalon olvashatnak.
Borítókép: Pillanatkép a Petőfi lenni vagy nem lenni kiállításon (Fotó: Havran Zoltán)
