Agnus Dei, azaz Isten Bárányai. Talán mozgalmas előéletének egyfajta kompenzációjaként így nevezte el magát az a formáció, amely az F. O. Systemet, valamint a Sex Actiont (később Action) maga mögött hagyó Mátyás Attila mintegy „vezeklésként” alapított meg a kilencvenes évek kellős közepén. „Jóvátételre” volt is oka bőven, hiszen az alternatív zenei irányzatok, mint például a dark wave és a dirty rock melegágyaként működő Fekete Lyuk névre hallgató pinceklub gyakori fellépői között Mátyás Attila (vagy ahogy barátai nevezték, Matyi) mindhárom formációja megfordult. És a rossznyelvek szerint az akkori zenei élet prominenseihez hasonlóan ők sem éltek éppen szerzetesi életet. De hát – nomen est omen – az vesse rájuk ezért az első követ, aki nem így működött ebben a szubkultúrában.

Majd jött a megvilágosodás, a ráébredés, a csömör vagy ki tudja, miféle motiváció:
Juhász Robival és Pálvölgyi Gáborral 1994-ben határoztuk el, hogy együtt fogunk valami újba kezdeni. Az addigi közös koncertezések és bulizások vad és önpusztító korszaka után szükségünk volt váltásra. Szerettünk volna egy másfajta, kicsit letisztultabb életet és zenekart. Újvári Peti dobos csatlakozásával lett teljes a csapat, és hozzá az új zenei irány, amelyben keveredett a pszichedelikus és a modern gitárhangzás, és a mélyebb, elgondolkodtatóbb szövegek… vagyis az Agnus Dei
– áll a lemezismertető szövegben a zenekarvezető-alapító vallomása.
Milyen is ez a zene? Az ígéretek alapján letisztult modern rock, pszichedelikus hatásokkal. Tekintve, hogy a magyar beat és a rock története, fejlődése az angolszász zenében gyökerezik, ezúttal is adódik a jól bevált, ezúttal személyre, vagyis zenekarra szabott recept: végy egy evőkanálnyi (talán Mátyás érdekes orgánuma okán) U2-t, adj hozzá egy kevés INXS-t, egy csipetnyi Depeche Mode-ot, de még minimális mennyiségű Nirvanával is megspékelheted (bár lehet, ezért egyesek megköveznek), rázd össze és máris kész az Agnus Dei.
A valóságban persze mindez nem ilyen egyszerű. Hiszen egy projekt sorsát, minőségét nyilván a megírt szerzemények, a próbák intenzitása, a közös műhelymunka dönti el. Ez utóbbiról kevés az információ, ám a Moiras Records jóvoltából Minden címmel napvilágot látott vinilalbum önmagáért beszél. Letisztulást emlegettek, az említett elődformációkhoz képest ehhez semmi kétség nem fér, jóllehet az egyszerű közérthetőség talán hívebben jellemezné a kilenc szerzeményt.