Vashegyi György a Magyar Demokrata hetilapnak adott interjújában elmondta, hogy a Covid előtt egészségtelennek tartotta az adófizetők által fenntartott rengeteg kőszínházat és szimfonikus zenekart, a járvány azonban speciális helyzetet teremtett, és a korábbi struktúrának köszönhetően nagyon sok mindent meg tudott menteni az állam, amit nem tudott volna, ha a művészeti élet kizárólag piaci alapon zajlik. Utóbbi a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke szerint egyébként is problémás lenne, mindezt Franciaország példája is igazolja, ahol egy koncertszervező sokszor nagyon kiszolgáltatott a jegybevételnek, ezért ugyanazokat a népszerű műveket kénytelen játszani.
Végül így is, úgy is az adófizetők finanszírozzák a koncertet: nálunk az adójukból az állami támogatáson keresztül, máshol a megvásárolt jegyek útján. E kettő arányát nagyon nehéz jól megtalálni: pláne úgy, hogy közben teljesítményre is ösztönözzük a nagy állami költségvetésű intézményeket, hogy valóban erkölcsi kötelességnek érezzék az adófizetői pénz minél hatékonyabb felhasználását. Csák János kulturális miniszter úrral sokat beszélgetünk erről, és remélem, hogy sikerül megalkotnunk a magyar modellt.
Ezt a célt szolgálják az MMA által létrehozott hét regionális központban (Győr, Veszprém, Pécs, Miskolc, Debrecen, Kecskemét, Szeged) a munkacsoportok. Ugyanis Vashegyi György szerint egy olyan intézményrendszert, mint amilyet ma a Magyar Művészeti Akadémia irányít, a mai Magyarországon csak Budapesten lehetett kiépíteni, ám Magyarország nem csak a fővárosból áll.
Amióta a köztestület akadémikusa vagyok, folyamatosan napirenden volt a kérdés, hogyan tudnánk erősebben jelen lenni a Budapesten kívüli Magyarországon. Makovecz Imre eredeti elképzelése az volt, hogy egy „munkaasztalt” a különböző művészeti ágak képviselői együtt ülnek körül, összművészeti szemléletben gondolkodnak. Ez a fajta szemlélet a munkacsoportokban jelenleg garantálva van
– teszi hozzá az MMA elnöke, aki a kiemelt célnak tekinti, hogy a munkacsoportok kapcsolatot teremtsenek a helyi kulturális intézményekkel, esetleges partnerszervezőkkel, akikkel együttműködésben minél több programot tervezhetnek és valósíthatnak meg. A munkacsoportjaik többsége a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) helyi épületeiben fog működni, így lényegében visszahelyezik a művészetet a tudomány mellé.
Jól tudjuk, hogy a tudományt és a művészet szerves egységét a szovjet szemlélet választotta ketté, a kommunista diktatúra kezdetén. Most a történelem valóban megadta a lehetőséget a helyreállításra: szerencsére Freund Tamással, az MTA elnökével sok mindenről nagyon hasonlóképpen gondolkodunk. Ráadásul elárulhatom, hogy kevésen múlt, hogy elnök úr nem agykutató, hanem hivatásos zenész legyen: máig nagy zenerajongó, mi több, kiváló aktív klarinétos, aki rendszeresen muzsikál és kórusokban énekel. Agykutatóként pedig arra keresi a választ, hogy a művészi élmény miképp hat az agyra. Utóbbinak az egész társadalom számára megszívlelendő tanulságai vannak, főleg a nevelés szempontjából. (…) Freund Tamás agykutatói tudományos tevékenységét nemzetközi legmagasabb szinten elismert kutatásai is igazolják, hogy 18 éves korig az agyi struktúrák optimális kialakulásához első helyen sportra és művészetre van szükség. Ez kellene, hogy meghatározza a nevelést!
– mondta el Vashegyi György, aki arról is beszélt, hogy jelenleg a háború, az infláció és a veszélyek korában bár nincsen ember, aki meg tudná mondani, mi következik most a világban, ám az igazság kimondása – például abban a vonatkozásban, hogy háború helyett békére van szükségünk – fontos, és súlya nem attól függ, hogy hányan elég bátrak a kimondásához.
A teljes interjú a Magyar Demokrata tegnap megjelent lapszámában olvasható.
Borítókép: Vashegyi György (Fotó: Czinege Melinda)
