Mára talán közhelyként hangzik, hogy a P. Mobil megjárta a hadak útját. Gondoljunk csak bele: a hatvanas évek legvégén őt külvárosi srác a polgár-, illetve rendszerpukkasztás jegyében egy rovarirtó szerről – Gesarol – elnevezett bandában nyomja a rock and rollt, vagyis a korabeli nyugati beatzenét. Aztán belátva, hogy ezzel a finoman szólva is szokatlan elnevezéssel nehéz lesz nemhogy érvényesülni, de még csak a felszínen maradni is, a sokkal szalonképesebbnek tűnő P. Mobilra váltanak. Ez idő tájt néhány önálló dal is születik, ám valójában Bencsik Sándor csatlakozásával indulnak be az alkotói folyamatok. Némely korabeli szakanyag szerint a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat által sokáig mellőzött zenekarnak 1978-ra hét fiókban maradt nagylemeznyi anyaga (Halál, A kintornás szerencséje, P. Mobil az alagútban, Honfoglalás, Segítség, jaj!, Mobilizmo és Heavy Medal) gyűlt fel – az ezekből válogatott műsorral járva az országot.

Mobilizmo
Korábbi névváltoztatásuktól számítva épp nyolc esztendő múltán kézbe vehették végre az egyszerű szürke-fekete színekben „pompázó” borító rejtette műanyag korongot, a Mobilizmót, 1983-ban a hasonló dizájnra hajazó Heavy Medalt, majd 1984-ben a beszédes, színes frontképpel (Magyarország formájú gitár) megjelenő Honfoglalást. Vagyis a hétből hármat. Csakhogy mindezért kemény árat kellett fizessen a P. Mobil.
1979-ben az ország sokáig egyetlen igazi rock hangját, a zenekar frontemberét, arcát, Vikidál Gyulát szippantotta be a Dinamit, a rá következő évben a szerző- és gitárzseni Bencsik Sándor fordított hátat az Örökmozgónak, magával sodorva Cserháti István remek billentyűst is. Valakik azonban „odafönn” alaposan elszámították magukat: az Örökmozgók előbb Tunyogi Péter énekes leigazolásával, majd Zeffer András billentyűs és Sárvári Vilmos gitáros csatlakozásával – újult erővel lódítva ama bizonyos, védjegyként használt bakancskereken – vágtak neki az 1980-as évtizednek. Az állandóságot, folytonosságot és minden egyebet jelentő Schuster Lóránt, valamint az újonnan érkezett muzsikusok mellett Kékesi „Bajnok” László basszusgitáros, illetve Mareczky István dobos jegyzi az első két nagylemezt. Utóbbi a Honfoglalás album megjelenéséről immár a nyugati határainkon túlról értesült (akkori szóhasználattal érve disszidált), helyét Donászy Tibor vette át.