A magyar hard rock őrtüze

Méltó kiadványokat bocsátott útjára a GrundRecords kiadó: a P. Mobil idén öt évtizedes pályafutásának egyfajta összegzését, amely a kezdeti, még a rendszerváltozás előtti időkre koncentrál. A három, egyenként dupla CD-s, bónuszokkal gazdagon ellátott zeneanyag az Örökmozgó első nagylemezeit, kislemezeit, rádió-, illetve koncertfelvételeit foglalja magában. Hármas osztatú digipack tok, részletes ismertetőkkel, ritkaságszámba menő fotókkal ellátott többoldalas booklet; nem utolsósorban hamisítatlan „mobilos” hard rock muzsika, technikailag felújított formában. Igényes külső, tartalmas belső – a téka kihagyhatatlan darabjai.

Heavy Medal 

Amíg a Mobilizmo albumra a vadonatúj szerzemények mellé néhány korábbi, Bencsik Samuhoz köthető tétel is felkerült, a Heavy Medal ebből a szempontból letisztultabb képet mutat: a zenéket itt is Zeffer, Kékesi, valamint Sárvári, a szövegeket egyértelműen Schuster jegyzi.

Jellemzői: általában könnyen megjegyezhető, a rock jegyében született, nem túl bonyolult dallamok, dübörgő gitárriffek, rövid, de velős betétszólók, a hangképet jótékonyan kitöltő vastag, jellegzetes Hammond-orgona szőnyeg vagy épp a zenébe simuló zongorafutamok. Mindez feszes ritmusszekcióra építve. A szövegvilág mindkét album esetében jelentősen eltér a korszak szokásos kliséitől: némely verssorra meghökkentő, mások elgondolkodtatnak.  Olyan is akad, amely az átlaghallgató számára nehezebben értelmezhető. Szó esik a deltaszárnyú pillangótól kezdve a kizárólag ölésre szakosodott, valamint utódlásáról gondoskodó ragadozó madáron, az ideális hitves eszményképén keresztül egészen a sötétség és fény filozófiájáig vagy éppen a betiltott Transsylvania metálmániás metamorfózisáig. De ott a meghökkentő Átlagember Statisztikai Hivatal által közzétett és Schuster Lóránt által felsorolt adathalmaza – persze rockzenei kísértettel –, mellette az Alkohol blues faék egyszerűségű szösszenete vagy éppen a nyócker Koszorú utcai (ma is megtalálható) Pléhkrisztusának dalba öntött gondolat(ébresztő) sora.   

Kevés szó esett eddig Tunyogi Péterről, akire a Vikidál-korszakot követően komoly feladat hárult. Az ország későbbi Koppány vezére igen magasra tette a lécet a P. Mobilban; akkori orgánumához fogható aligha akadt – talán nem túlzás – egész Európában. Tunyó derekasan állta a sarat, mi több, amint magára talált, különleges orgánumával képes volt új színt vinni nem csupán a Mobil veretes nótáiba, de a magyar rock palettájának egészére is. A Mobilizmón csakúgy, mint a Heavy Medalon azonban még érezhető a Vikidál által felállított mércének való megfelelés (vélt) kényszere. Két – felületes hallgatónak – könnyen összetéveszthető, ám mégis különböző orgánumról beszélünk; mindkettő zseniális a maga nemében, hangfekvésében, stílusában. Amint Tunyó rátalált ez utóbbira (a ’84-es Honfoglalás album már erről árulkodik), attól kezdve helyreállt a rend. Nála és a P. Mobilban egyaránt. Ekkorra már aligha maradt hiányérzet Vikidál Gyula orgánuma után. Ez mind az Omega Stúdióban készített felvételeken, mind a bónuszként külön-külön korongokon szereplő, a Kertészeti Egyetem Klubjában rögzített 1981-es, illetve 1982-es, a Magyar Rádió archívumából származó hivatalos koncertanyagon tetten érhető. Érdekes, hogy az 1981-es – hála Rozgonyi Péter hangmérnök áldásos tevékenységének – hangminőségben még a Mobilizmót is felülmúlja, míg az egy évvel későbbi élő koncert hangzásban valamivel halványabb. 

Honfoglalás

A Honfoglalás album 1984-es megjelenése talán már előrevetített valamit az együttes bő egy évvel későbbi visszavonulásából. Amelyben nem csupán a hanglemezgyár értelmetlen packázása játszott közre, hiszen az előző két album mindegyike elérte az aranylemezhez szükséges százezres példányszámot. A zenei trendek viszont megváltoztak. Ha ehhez hozzávesszük a zenészek egymáshoz való akkori viszonyát, még árnyaltabb a kép.

 A kiadvány érdekessége vagy inkább furcsasága, hogy a korábbi törekvésekkel ellentétben egyetlen új szerzeményt sem tartalmaz. 

Felfoghatjuk akár a Bencsik-korszak felé tett nagyvonalú adósságtörlesztésként is, ám ez önbecsapás lenne. A lényeg, hogy egy best of válogatásalbumról van szó, a régi felvételek újra rögzítéséről, immár Tunyó „saját” hangján. A megasláger Kétforintos dal is inflációkövetően aktualizálva, miszerint „’84-ben tíz forint ez a dal”. De a legfontosabb mégis csak az öttételes rockszvit, amely születésekor hat évvel előzte meg az István, a királyt, mégis csupán annak bemutatóját követően egy évvel jelenhetett meg hanghordozón. A korábbi szövegátírási kompromisszumok megkötése után és mellett (például a Rocktóber kontra Az út másik felén vagy a Pokolba tartó vonat helyett egyszerűen Vonat) most az egykori tagok, mint Vikidál, Bencsik és Cserháti közreműködéséhez is ragaszkodtak az illetékesek. Ilyen módon a Honfoglalás Újhaza tételét Vikidálra osztották, de Bencsik is gitározik egy jót a Harcok tételében, ugyanakkor Cserháti csupán a borítón szerepel. Így működtek a dolgok akkoriban.

A P. Mobil-életmű teljessé tételének érdekében a Honfoglalás album is kapott bónusz CD-t. Méghozzá mindhárom kislemezzel, valamint a rádiófelvételek – 4négy szám – hanganyagával, továbbá a Honfoglalás teljes tunyogis verziójával. Mindez feljavított hanggal, igényes booklettel, benne részletes ismertetővel, korabeli fotókkal, sőt Schuster Lóránt koncertnaptárának egy kifotózott szeletével is kiegészítve.  

Idén ötvenéves a P. Mobil. Ideje, hogy a fiatalabb generációk, valamint a nem feltétlenül rockzenehívők is megismerjék, a három dupla albumon keresztül pedig megszeressék azt a zenekart, amely a magyar hard rock mai napig világító őrtüze. 

Borítókép: P. Mobil-albumborítók (Forrás: P. Mobil)