Bakota Árpád: A műfaji sokszínűség nagyon izgalmas a színházi olimpiában

A 10. színházi olimpia nagyszabású nyitóeseménye április 15-én volt a fővárosban. Mint egy pókháló közepére cseppenő harmat, úgy gördültek szerte az országban különlegesebbnél különlegesebb művészeti produkciók a központi rendezvény után. Debrecenben a Vojtina Bábszínház vendégjátékaival indult a sor, ma pedig a Csokonai Nemzeti Színház fogadja az első olimpiai résztvevőjét, a lengyel Wanda Siemaszkowa Színház társulatát. Bakota Árpád, a debreceni társulat tagja többek között ezt az előadást várja a leginkább, de más produkciókat is ajánlott az érdeklődőknek. Beszélt személyes tapasztalásairól, arról, hogy hogyan fogtak össze a művészek a Vajdaságban polgárháborús időszakban és arról, hogy honnan tud makedón népdalokat.

Fotó: Czinege Melinda/Hajdú Bihari Napló

– Szívem szerint minden előadást megnéznék, de valószínűleg nem lesz lehetőségem az összesre. A lengyel Wanda Siemaszkowa Színház előadásával indul a Csokonaiban az olimpia programja. Ezt biztosan megnézem. A Mester és Margarita olyan mű, amit mindenkinek meg kell ismernie. A regény hihetetlenül izgalmas, sokat lehet meríteni belőle. Jó történetbe van ágyazva a szerelmi vihar, a hatalmi harc és sok más, amiről akár külön-külön előadásokat is lehetne csinálni. Mindenféleképpen szeretném látni azokat, amelyekhez korábban már nekem is volt közöm, hogy lássam, más miként játssza az adott szerepet. Ilyen az Augusztus Oklahomában (Tracy Letts), valamint Yasmina Reza Művészet című darabja.

Az ifj. Vidnyánszky Attila rendezte Woyzecket ki nem hagynám. Fiatalkoromban Jugoszláviában, a Szabadkai Népszínházban a társulattal készítettünk egy nagyon izgalmas és erős képeket használó, expresszív Woyzeck-előadást, ami eljutott a BITEF-re, az akkori híres belgrádi fesztiválra, és egy kicsit ki is verte a biztosítékot.

A Vörösmarty Színház William Shakespeare Julius Caesar című darabját hozza. Ez egy sokszereplős előadás, szinte az egész társulatot felvonultatja és láthatóvá teszi, hol tart most a csapat. Ezt ezért szeretném látni. Az országos események közül pedig azokra mennék el szívesen, amelyek eltérnek az klasszikus színházi előadásoktól.

– A színházi olimpia alapítója, Theodórosz Terzopulosz úgy fogalmazott, hogy a világszínházi esemény embereket békít ki, régit az újjal, a modern művészetet az ősivel, elfogadja a különbözőséget és párbeszédet generál. A rendezvényre mégis árnyékot vetettek személyi és nemzeti ellentétek is. Ön szerint hogyan érdemes hozzáállni egy ilyen nagyszabású kulturális eseményhez? Mérlegelendő-e a részvétel?

– Véleményem szerint a politikát nem szabad belekavarni a színházi létbe. Az esztétika és a humánus gondolkodás felé kellene indulni az előadások értékelésekor. A színháznak nem az állásfoglalás a feladata, hanem, hogy valamit felmutasson, valamire rávilágítson. Nincs rendben, hogy az egyik fél nem jön el, ha a másik igen, mert ezekre folyton van válaszreakció és a helyzet egyre eszkalálódik. 

Egy ilyenfajta konfliktusban, nincs győztes, csak vesztesek vannak, és ha a művészet is vesztes ebben, akkor nagyon nagy a baj. Ezt kellene valahogyan kikerülni. Én ezt végigéltem, egykor polgárháborús övezetből, gazdasági menekültként jöttem a Vajdaságból Magyarországra baráti segítséggel. Ez egy hat köztársaságból összeállított ország volt, három különböző vallással és csaknem tíz különböző nyelvvel. Tiszteltük, segítettük egymást, ahogy tudtuk. Emlékszem egy balett-táncosnőre, aki a Zágrábi Nemzeti Színház társulatának tagja volt, de szerb származása miatt bújtatni kellett. A horvát kollégák a saját lakásukon bújtatták őt. Ez a humánus hozzáállás. Szabadkán olyan színházban dolgoztam, ahová az igazgató mindenféle nemzetiségű színészt hívott. A makedóntól a szlovénen át a cigány nyelvűig, mindenféle előadást csináltunk. Azóta is a fejemben vannak makedón népdalok, beleborsózok, ha erre az izgalmas, sokszínű időszakra gondolok. A művészeti társadalomnak ma is érdemes összetartani.

Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE! 
 

Borítókép: Bakota Árpád (Fotó: Hajdú Bihari Napló/Czinege Melinda)