– Színész is, zenész is, júliustól színigazgató is. Van Mozartnak egy operaszerű műve, a Színigazgató. Ennek az elején a címszereplő nagy tervekkel indul, művészeti értékeket akar adni a közönségnek. Tanácsadója meg inkább az javasolja, hogy népszerű darabokkal hozza meg a kasszasikert. Ön melyiket választja?
– Úgy vélem, egy vidéki nagyváros színháza csakis népszínház struktúrában működhet. Olyan előadásokat kell repertoárba állítani, melyek a közönség minél szélesebb rétegeihez jutnak el, minél több korosztály képesek megszólítani. Olyan bérletrendszert kívánunk kiépíteni, ahol tudnak választani a jövendőbeli bérleteseink, hogy milyen jellegű előadásokra kíváncsiak, milyen rendezői koncepció érdekli őket. Műfajok tekintetében strukturált, valamint a különböző játszóhelyeinkhez igazított bérletkoncepciót kívánunk meghonosítani.
– A már említett operában azzal kezdődik a színigazgató pályafutása, hogy két szoprán vetélkedik a primadonnaságért, s neki kell igazságot tennie. Milyen viszonyt szeretne ápolni a társulat tagjaival?
– Egy új igazgató érkezése mindig kényes és érzékeny téma egy társulat életében. Én mint volt színész, úgy vélem, jól átérzem egy művész belső világát vagy egy műszaki kolléga szakmai problémáját. Miután egy 230 fős társulatot veszek át, elengedhetetlen, hogy megfelelő empátiával, ugyanakkor határozott kiállással reagáljak a felmerülő kérdésekre és a színházat érintő esetleges problémákra. Nagyon fontos, hogy bármilyen gondolattal meg lehessen szólítani, hiszen a színház közös ügy, egy színházi társulat közös ügye. Egy boldogtalan színész nem tud felszabadultan játszani, tudom saját gyakorlatból.
– Pályázatában három tagozatú színházról ír, drámai, operai és tánc-, amelyből jelenleg hiányzik az utóbbi. Hogyan lesz a megteremtendő tánctagozat egyenrangú partnere a másik kettőnek?
– Ezt is lépcsőzetes folyamatnak képzelem el. A tánctagozat magját Nemes Zsófia együttese, a PR Evolution Dance Company jelenti majd, melyet debreceni fiatal művészekkel szeretnénk kiegészíteni. Amellett, hogy önálló produkciókat hoznak létre, részt vesznek a színház opera- és zenés produkcióiban is.
– Apropó, opera. Pályázatában említést tesz az operatagozat újradefiniálásáról. Mit fed ez?
– A következő évadban három saját operaprodukciót és egy vendégelőadást szeretnénk színre vinni, emellett tervezzük egy operabérlet létrehozását is. Olyan operák is lesznek ezek között, melyeket rég nem játszottak Debrecenben.
– Pályázata szerint növelni szeretné a Csokonai Nemzeti Színház jelenlétét a nemzetközi színházi életben. Hogyan?
– Szabó K. István művészeti vezetővel létre kívánjuk hozni saját nemzetközi fesztiválunkat, a K-Európa Biennálét. Úgy gondoljuk, hogy akkor tudunk jelen lenni a nemzetközi kulturális térben, ha magunkat is bátran pozicionáljuk, és felhelyezzük a Csokonai Nemzeti Színházat a nemzetközi kulturális térképre. A biennálé a Baltikumtól a Balkánig, 14 ország színházait tömörítő rendezvény kíván lenni.
– Egyik debreceni elődje, Csutka István debreceni igazgatósága után nagy világvándor lett, többek között legyalogolta a spanyolországi Szent Jakab-utat. Önnek is volt egy hasonló kitérője az életében. Hogyan történt?
– A harmincas éveim elején eljött az a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy váltásra van szükségem, így külföldre költöztem. Két évig Svédországban, aztán Skóciában, majd Pekingben éltem és dolgoztam. Ezután tértem vissza Magyarországra, és kezdtem meg zeneakadémiai tanulmányaimat. Csutka Pistát jól ismerem. Színészi pályám elején még közösen is álltunk színpadon, az akkori Nemzeti Színházban. Emellett én is hosszútávú túrázó vagyok, persze nem olyan mértékben, mint ő, de a természet szeretete mellett az is közös bennünk, hogy én is végigjártam az El Caminót.
Borítókép: Mátyássy Szabolcs a Csokonai Nemzeti Színház új igazgatója (Fotó: Kiss Annamarie/ Hajdú-Bihari Napló/hao)
