Nincs könnyű dolga annak, aki egy Major Kamill szintű életmű rövid, utóbbi hároméves termésének munkáit igyekszik kontextusba helyezve a közönség figyelmébe ajánlani. A legjobb, amit tehet, hogy az értelmezési keretek mellett megkísérli meghatározni azokat a hatásokat, inspirációkat, amelyek felismerhetők az 1972 óta Franciaországban élő, 1948-ban Perkátán született, bonyhádi és pécsi kötődésű, de Párizsban kiteljesedő művész munkáiban.
Major Kamill a párizsi iparművészeti főiskola (École Supérieure des Arts Décoratifs) tanára, a néhai Hantai Simon, Victor Vasarely, Pátkai Ervin, Márk Anna és sok más művész alkotta kör képviselője. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy Major Kamill nagy ívű sokszorosított grafikusi horizontja a testlenyomatoktól kezdve a három dimenziós képeken, ha úgy tetszik „domborműveken” át az ősi hieroglifákat, mindenféle feszültségkeltő ritmusokat, az ismétlődő egyformaságon belüli sokféleség és egyediség problémáit boncolgató, filozófikus gondolatokat ébresztő munkáiig terjed. Ráadásul az általa alkalmazott művészeti technikák is nagy változatosságot mutatnak, vagyis megállapítható, hogy személyében több művész tálentuma sűrűsödött össze. A mostani tárlat is e munkásságon belüli pillanatfelvétel – talán nem is a legizgalmasabb pillanaté – de ezt döntse el ki-ki maga!
Keserü Katalin a szerzői cím sugallatára értelemszerűen a késő középkori hóráskönyvekkel hozza összefüggésbe a most bemutatott sorozat formai jellemzőit (a hóráskönyvek egyfajta gazdagon illusztrált imakönyvek voltak. A hóra = óra kifejezés a kánoni órákra vonatkoztatható, amikor is a hívő naponta hét alkalommal dicséri az Urat). A hóráskönyvekben gyakran előfordul motívumként a virágszirom, amely a most kiállított képeknek is az instrumentumát alkotja. E fekete, vörös színben megjelenő, tépett szirmoknak tetsző alakzatok egymáshoz viszonyuló elrendezése adja azt a dinamikát, feszültséget, továbbgondolásra alkalmas kompozíciót, amire a művészettörténész is felépítette saját műelemzését. Rámutatott Major Kamill életművének korábbi állomásaira; amikor a hetvenes években a párizsi temetők, halotti menetek sorai, majd később az ősi írások, népművészeti hímzések inspirálták a szabályos struktúrákban, szimmetriatengelyekben gondolkodó absztrakt művész munkáit. Rámutatott arra, hogy Major Kamill kialakult látásmódjának egyik forrása a főként épületkerámiában megjelenő gazdag, matematikai és geometriai rendszerelvű iszlám díszítőművészet is, amely egy 2018-as üzbegisztáni utazása során volt rá nagy hatással.
