– Idén tizenegy éve már annak, hogy a Báthory Erzsébet című operamusical címszerepét dedikáltan önnek szánták az alkotók. Ez kétségkívül nagy szakmai mérföldkő. Milyen út vezetett ahhoz, hogy önre és önnek írjanak egy főszerepet?
– Sok szerepálmom volt, de Báthory Erzsébet nem feltétlenül szerepelt a listán. A 2010-es évek idején szerettem volna a musical világa után az operaszínpadon is több szerepet énekelni. Ekkor kerültem Kolozsvárra, a Kolozsvári Magyar Operához, ahová Selmeczi György tanár úr ajánlott be. A társulat ekkor – 2012-t írunk – izgatottan beszélt arról, hogy készül egy új musicaldarab, ám a főszereplőt még nem találták meg. Ekkor továbbította a szakmai portfóliómat Szép Gyula, a teátrum igazgatója Bán Teodórának, a Margitszigeti Szabadtéri Színpad vezetőjének, az előadás producerének.
Nem telt el sok idő és már hívott is telefonon Bán Teodóra: „téged keresünk” – mondta.
Ezt követően megkaptam a darab zenei anyagát, majd vissza is adtam, nem szerettem volna vállalni a szerepet. Ennek csupán egyetlen oka volt: más hangszerelésű és jóval rockosabb volt a darab, mint a végső változat, én pedig akkor már operai szerepekre vágytam. Bán Teodóra azonban kijelentette, hogy engem szeretnének a szerepre és éppen ezért átírják úgy, ahogy én szeretném: így lett a musicalből végül operamusical. Pejtsik Péter hangszerelő a hangomra „szabta” a művet, így két és fél oktávon énekelek a darabban.

– Báthory Erzsébet története egészen megdöbbentő: csaknem hatszázötven fiatal lány meggyilkolásával vádolták az asszonyt. Nehéz eldönteni, hogy áldozat vagy gyilkos, éppen ezért összetett szerep, operai fajsúlyú anyag. Az ősbemutató óta eltelt egy évtized alatt miben és hogyan változott a karakterhez való viszonya?
– Azt gondolom, hogy mindenkiben sokat érnek a szerepek, így bennem is. Kolozsváron június 6-án mutattuk be újra a darabot, és Novák Péter koreográfussal is többször beszélgettünk e folyamatról. Tizenegy évvel ezelőtt Tokody Ilona segített abban, miként építsem fel Báthory Erzsébet karakterét. Munkánkat 2013-ban „Mester és Tanítvány” díjjal jutalmazta a szakma.
Egy évtizeddel később viszont teljesen máshogy élem meg Báthory megformálását, másképpen dolgozom fel az asszony tragikus történetét.
Sőt, azt gondolom, hogy technikailag is máshogy közelítem meg az előadást, hiszen egy évtized alatt változik az ember hangja, teste, az egész élete, melyek hozzátesznek ahhoz, hogy a szerepet újra tudjam értelmezni. Ebben a folyamatban pedig Hamari Júlia mesternőm segített.