Forró szívvel, hideg fejjel

A történelem sokat vitatott nőalakja Báthory Erzsébet, akit csaknem hatszázötven fiatal hölgy meggyilkolásának vádjával fogtak perbe, majd ítéltek el. Legendája a színpadi szerzőket is megihlette: Miklós Tibor szövegkönyvére és dalszövegeire Szomor György szerzett zenét, amit Pejtsik Péter hangszerelt. A rockosabb musicalnek indult alkotás végül operai stílusjegyekkel egészült ki, hiszen a főszerepet Benedekffy Katalin, Prima díjjal és Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett operaénekes-színművész adottságaira formálták a szerzők. Az előadást a Margitszigeti Szabadtéri Színház és a Kolozsvári Magyar Opera közös produkciójának 2012-es ősbemutatóját követően idén nyáron is láthatja a nagyérdemű. Báthory legendája egy kolozsvári előadás után, június 10-én, szombat este kel újra életre a szabadtéri színpadon.

– Ki valójában ez az asszony: gyilkos vagy áldozat?

– Báthory Erzsébet rendkívül vitatott történelmi személyiség, de hogyha kicsit megkaparjuk a felszínt – amire vállalkozik az operamusical is –, rájövünk, hogy a 16–17. században is elég könnyedén megvádolhattak boszorkánysággal egy asszonyt. Ám kétségkívül nehezített terep volt Báthory esetében, hiszen nemes asszonyról beszélünk. Férje halálát követően óriási birtokkal, vagyonnal maradt egyedül fiatal és szép nőként. Útban volt. Sorra fordultak ellene az arisztokraták, sőt még a saját gyermekei is elárulták. Boszorkánysággal vádolni pedig oly egyszerű volt, hiszen gondja volt a betegek ápolására, ezért javasasszonyokat, gyógyítókat gyűjtött maga köré. Így elkezdődhetett a karaktergyilkosság. S mint tudjuk, pillanatok alatt bárkinek lehet rossz hírét kelteni, nem csak akkoriban, de ma is. De azt, hogy Báthory Erzsébet gyilkos vagy áldozat, a nézőkre bízzuk. 

Olyan kemény tragédia a Báthory Erzsébet operamusical, melyet forró szívvel, de hideg fejjel kell végigjátszanom.

– Mit jelent önnek művészként a szülőföld, a magyar és a székely kultúra? 

– Nagy öröm számomra, hogy a Kolozsvári Magyar Operában játszhattam és játszhatok. Ez az otthonom, pedig Nagygalambfalva, ahol születtem, két-háromszáz kilométerrel arrébb található. Pont a Báthory Erzsébet operamusical kapcsán éltem át azt, hogy a szülőfalumból két nagy busznyi székely viseletbe öltözött néző érkezett az egyik előadásra. A produkció után kiállt az a száz ember a színpadra, és elénekeltek nekem egy zsoltárt. Olyan ereje volt ennek a pillanatnak, melyet míg élek, nem felejtek el. Énekeltem szerte a nagyvilágban, többek között Montrealban, Torontóban, Hollywoodban is, de amikor az embert egy ilyen történettel ajándékozza meg a szülőföldje, akkor az a mindent jelenti. S ha a Jóisten megadta azt egy művésznek, hogy világot lásson, akkor kötelessége azt vissza is forgatni. 

Így bármerre is jártam, szem előtt tartottam az otthoni, azaz a magyar és a székely értékeket, kulturális kincseket.

Szüleimnek és nagybátyámnak, Kányádi Sándor Kossuth-díjas és Prima Primissima díjas költőnek köszönhetően korán érdeklődni kezdtem a versek, valamint a színművészet iránt. Ezekből pedig mind-mind szeretnék visszaadni a szülőföldemnek: foglalkozásokat tartottam a szórványvidéken élő gyerekeknek, melyeken az operavilág rejtelmeivel ismertettem meg őket. 

Benedekffy Katalin Egy csipetnyi Erdély című könyve 2021-ben jelent meg (Fotó: Magánarchívum)

De ugyancsak a székely kultúra ápolását és megismerését szolgálja az Egy csipetnyi Erdély című könyvem, ami a Huncutazás című diplomafilmem kapcsán gyűjtött anyagok – például balladák, legendák, néptáncok, mesék – válogatása. Ezeket kötetbe rendezve már régóta szerettem volna kiadni, ami végül a pandémia időszakában sikerült is. Emellett pedig 2021-ben elnyertem a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) hároméves művészeti ösztöndíját a Tiszta forrásból című pályázatommal, mely szintén azt a tevékenységemet segíti, hogy minél több kistelepülésre eljuttassam a zenét, népdaltól az operáig, és interaktív formában megismertessem azt a helyi közösségekkel.

Borítókép: Benedekffy Katalin (Fotó: magánarchívum)