A tihanyi alapítólevél titkai

A lila színben pompázó levendulamezők, a Balaton hűsítő vize, valamint a lelkünket gyógyító csend mellett azért is érdemes ellátogatni idén nyáron Tihanyba, hogy közelről vegyük szemügyre a Tihanyi alapítólevél eredeti példányát. Ugyanis a tihanyi apátság alagsorában egy kiállítást szenteltek neki, így megtekinthetjük a magyar nyelv legkorábbi írott emlékét, amelyről számos érdekességet tudhatunk meg.

Tihany, 2023. június 17. A Tihanyi Apátság alapítólevelének eredeti példánya a Tihanyi Bencés Apátsági Múzeum Tihanyi alapítólevél személyesen címû kiállításán a megnyitó napján, 2023. június 17-én. Az augusztus 31-ig látogatható kiállításon a látogatók nemcsak Magyarország elsõ eredetiben fennmaradt, 1055-ben keletkezett okmányát tekinthetik meg, de megismerhetik az apátság megalapításának történeti körülményeit, és egykori mûködését is. MTI/Vasvári Tamás Fotó: MTI/Vasvári Tamás

Az eredetiben fennmaradt oklevelet a korszak általános íróanyagára, pergamenre, típusa szerint déli hártyára írták, vagyis a kidolgozott és krétával kifehérített juh- és kecskebőr húsoldalára.

 Az oklevél csaknem hatvan magyar nyelvű szórványt tartalmaz, a benne előforduló legelső helynév a tichon (Tihany), de egy összefüggő magyar szövegegység, a Fehervaru rea meneh hodu utu rea, azaz a „Fehérvárra menő hadútra” is minden magyar számára ismerősen cseng.

A dokumentum arról tanúskodik, hogy szavaink korábban magánhangzóra végződtek, de a XI. században már megkezdődött ezek eltűnése.

A leírásokat böngészve számos érdekességet megtudhatunk még a Tihanyi alapítólevélről, sőt a teljes fordítását is elolvashatjuk. A dokumentum kerek latin mondatai, az egyes kifejezések végén szokásos rímes végződések az oklevelet fogalmazó Miklós püspök tanultságáról tanúskodnak. Az oklevél elején pedig rálelhetünk, hogy a szöveget írnok írta, aki szemmel láthatóan igyekezett gondos munkát végezni. Szabályosan megformált betűi jól olvashatóvá teszik írását. Az írnok a szépírás mestere volt ebben a korban, tanultsága arra képesítette elsősorban, hogy lemásolja szép betűkkel azt, amit mások megfogalmaztak, lejegyeztek.

A Tihanyi alapítólevél nemzeti identitásunk egyik fontos dokumentuma

Egy látogató mobiltelefonjával fotózza a tihanyi alapítólevél eredeti példányát Fotó: MTI/Vasvári Tamás

A tihanyi alapítólevélről érdemes faggatni a dokumentumot őrző fiatal önkéntest. Ugyanis tőle megtudhatjuk, hogy az oklevél két királyi pecsétje az idők során, valószínűleg az 1500-as vagy 1600-as években veszett el, de az is lehet, hogy ellopták, mivel a viasz nagyon értékesnek számított.

Az alapítólevélen láthatjuk a király díszes monogramját is (Andreas), amelybe a befejező vonalat a hagyomány szerint maga András király húzta be. Az alapítást rajta kívül számos egyházi és világi méltóság erősítette meg.

Az aláírás két részből áll: egy keresztből és a keresztet rajzoló nevéből. Mint megtudtuk, a keresztet az aláíró rajzolta, az aláíró megnevezése azonban az írnokok munkája. Az aláírók között van német, szláv és magyar nevű ispán, és ilyen módon a kultúrák találkozásának a szimbólumává is vált.

A tihanyi alapítólevél tehát nemzeti identitásunk egyik fontos dokumentuma, megjelenik benne a XI. század közepének egyházi és mezőgazdasági kultúrája, településszerkezete, úthálózata, vízrajzi viszonyai, valamint a birtokokon élők életmódjáról is sok mindent elárul a latin–magyar szöveg.

Borítókép: A tihanyi alapítólevél eredeti példánya (Fotó: MTI/Vasvári Tamás)