Vannak helyek, amelyek segítenek, hogy csendet és békességet találjunk ebben a zűrzavaros világban. Ilyen hely a tihanyi apátság, ahová belépve érezzük, hogy szent, megszentelt helyen járunk. Amikor I. András magyar király (1046–1060) keleti és nyugati szerzetesek számára is monostort alapított Tihanyban, a Balatonból akkor még szigetként kimagasló hegy a keleti és nyugati kereszténység találkozási pontja lett. A legelterjedtebb nézet szerint Tihany neve a szláv „csend” szóból származik. Érdekes, hogy Tihany a béke helye maradt azután is, hogy 1054-ben véglegessé vált a szakadás Róma és Konstantinápoly, a nyugati és a keleti kereszténység között. Rá egy évre, 1055-ben I. András kiadta a tihanyi alapítólevelet, amely az első eredeti formájában fennmaradt oklevelünk, s azért íródott, hogy az új szerzetesközösség számára jogi védelmet biztosítson, de egyben adománylevél is: a legterjedelmesebb része azon javak, birtokok leírása, amelyeket I. András az apátságnak adományozott. Az alapítólevelet évszázadokon át Tihany monostorának falai védték a történelem pusztító viharaitól. Valószínűleg a XVIII. század elején kerülhetett az iratállomány, így az alapítólevél is Pannonhalmára, ma a főapátság levéltára őrzi, ám augusztus 31-ig a tihanyi apátságban láthatja a nagyközönség.
Az alagsorban kiállítás mutatja be az apátság történetét és működését a kezdetektől napjainkig. Egy külön szekció foglalkozik a ma itt élő szerzetesekkel, akiknek az életterébe is bepillanthatunk néhány személyes tárgyon és leíráson keresztül, amelyeket egy különleges „szobában” helyeztek el.
Egy szűkebb folyosón keresztül jutunk el a tihanyi alapítólevelet bemutató kiállításhoz, amelynek központi része a dokumentumnak szentelt kisebb terem, ahol egy speciális üvegvitrinben vehetjük közelebbről szemügyre a mintegy ezeréves oklevelet.
A latin nyelvű alapítólevélben a birtokok neve és határpontjaik többsége magyarul olvasható, ezért az oklevél a magyar nyelv legkorábbi írott emléke. Hátoldala a monostor egyházi felszereléseinek felsorolását tartalmazza. A liturgikus ruhák és könyvek száma arra utal, hogy Lázár apát vezetésével „apostoli kollégium”, azaz tizenkét szerzetes, köztük hat felszentelt pap jött Tihanyba. A gazdag tárgyi anyagból azonban az apátság többszöri feldúlása miatt semmi sem maradt. Egy üvegvitrinben kiállított, kölcsönzött műtárgyak – tömjénfüstölő, oltárkereszt, korpusz, ereklyetartó mellkereszt – a korabeli tárgyi kultúra magas művészeti szintjéről tanúskodnak, és segíthetnek magunk elé képzelni a király Tihany számára ajándékozott kegytárgyait.
