– Nagyon oldottan mozog a fotósunk kamerája előtt. Ez a modell múltjából jön?
– Papíron most is modellkedem, csak sokkal fontosabb lett a színészet és a színház, de igen, bennem maradtak ezek a figurák, pózok.
– Japánban is élt mint fotómodell. Kihagyott éveket a középiskolából?
– Két év alatt vizsgáztam le négyévnyi gimnáziumi tananyagból magántanulóként. Tizenöt évesen már kiutaztam Japánba, akkoriban a családunk Németországban lakott. Idővel hazaköltöztünk Magyarországra, de még akkor is keményen benne voltam a modell szakmában.
Úgy voltam vele, hogy valahol ez is egy színészet, hiszen egy karaktert kell megjeleníteni, mert egy projektet csinálunk, ami sokszor művészi és kreatív.
Megtanulom használni az arcomat. Ideiglenes dolog, hosszabb távon szerintem az ember elveszítheti ebben magát.
– Szülei – Kelemen Barnabás és Kokas Katalin hegedűművész – simán kiengedték?
– Pont azért nem féltettek, mert egy családi burokban nőttem fel, és így azt szívtam magamba, ami körülvett.
Minden bizonnyal megvolt a harmónia és az egyetértés közöttük, hogy ne féltsenek
Tudták, hogy képes vagyok magamra vigyázni. Akkor már kezdtem belefolyni a színházi közegekbe, ott is magamra találtam és megértésre leltem. Látták, hogy mennyire lubickolok a számomra felnőtt és idegen környezetben is. Az általuk szervezett klasszikus Fesztivál Akadémia, amit sok éve nyaranta tartanak, a sok külföldi művész, akikkel világéletemben körül voltam véve,
megszoktatták velem, hogy az, hogy valaki nem magyar, vagy hogy számomra ismeretlen, ne ijesszen meg. Legyek önmagam és egyben merész!
De biztosan nagy döntés volt ez akkor a szüleim számára. Csak arra gondoltak, hogy ha nem kapok még egy ilyen lehetőséget, és nem engednek el, akkor azt mindhárman meg fogjuk bánni.
Keveset kifutóztam, sokkal inkább fotómodell voltam, magazinokban, lookbookokban szerepeltem. Egy nagyobb fotózás története, annak a lelkülete már-már olyan, mint egy kisebb film forgatása. A karakterek, a smink, a ruhák, a helyszín, mind-mind alkalmasak arra, hogy egy másik világba repítsenek,
és ez megtisztelő, hisz azért választanak engem mint múzsát, mert úgy látják, hogy ezt a világot meg tudom teremteni.
Egész életét a zongorázás töltötte volna ki
– Kiskora óta a színészet felé tart? Régi vágya, hogy ebben a szakmában bontakozzon ki?