Hegyi Ádám, a Szegedi Tudományegyetem Kulturális Örökség és Humán Információtudományi Tanszékének docense a könyvtár régikönyves állományából válogatott, a magyar nyomdászat kezdeteit bemutató tárlat megnyitóján elmondta: Hess András Budai krónikája 1473. június 5-én jelent meg Budán. A feltehetően német származású nyomdász Vitéz János érsek invitálására érkezett Magyarországra. Nyomdája azonban nem volt hosszú életű, bár még megjelentetett egy erkölcsbölcseleti kötetet, ezt követően nem tudni újabb kiadványáról.
A következő nyomdát a Kárpát-medencében 1529-ben alapították Nagyszebenben, és ezt követően folyamatos volt a könyvnyomtatás valamely magyar városban.
A tárlaton látható Werner Rolewinck 1474-es Fasciculus temporum (Kis időkötegek) című könyve, melyben a karthauzi szerzetes már a könyvnyomtatás jelentőségéről is írt. Hegyi Ádám hangsúlyozta, a nyomdagép volt az első eszköz, amely sorozatgyártásra volt alkalmas, majd Gutenberg fölfedezését követően csaknem háromszáz évnek kellett eltelnie, amíg az ipari forradalom során újabb termékek esetében megtörtént ez. A könyvnyomtatás kommunikációs forradalmat hozott, és megváltoztatta az emberi gondolkodást is – tette hozzá a szakember.