Megmosolyogtató véletlen, hogy Olga Tobreluts a Gagarin utcában lakik, tőle kőhajításnyira a másik orosz művészpár: Irina Drozd és Ivan Plusch, akik már Olga Tobreluts hatására érkeztek pár éve a kisvárosba. Irina elmondta, hogy nagyon szeretnének megtanulni magyarul.
Bár a környező országok szláv nyelveit megértik, itt szeretnek élni, a magyarok mentalitását és ezt a vidéket érzik magukhoz a legközelebbinek.
Házuk kívülről egyszerű, vidéki otthon, de belépve igazi kulturális találkozás. Irina Drozd elképesztő tárgyszeretete a magyar piacokon talált figurái és az otthonról hozott lakáskiegészítők különleges egyvelege. Elmondta, milyen izgalmas Nagykanizsán vagy a környék piacain szemezgetni régi tárgyakból, amiket felhasznál otthonában.
A környék emlékeztet gyermekkorom vidéki nyaraira, odavagyok a tárgykultúráért, a gobelinekért, a szarvakból készült falikarokért
– áradozott. Ezeket továbbgondolva építi be a saját univerzumába. Képei a gyermeki lét titokzatos, sokszor magányos, olykor félelmektől nyomasztott pillanatait rögzítik. Kint a ház előtt játszik az a tejfölszőke kisfiú – a festők gyermeke –, aki a hatalmas olajfestményen szomorúan nézi a jégkrémet. Ez a gyermeki sebezhetőség és játékosság határozza meg a stúdiót, amelyet férjével, Ivan Pluschcsal osztott meg.
Ő elvontabb témákhoz nyúl, több egyéni tárlaton mutatkozott már be itthon. Az örök kérdésre keresi a választ: helyettesíthető-e az egyéni művészi alkotás gépekkel. Legújabb műveiben a mesterséges intelligencia által generált képeket festményekké vagy videókká alakította. Az alkotó nagyon erős reflexiókat fogalmaz meg gépesített valóságunkra. A festőpár egyébként idén túl van már houstoni, berlini csoportos tárlatokon, készülnek budapesti és párizsi kiállításokra is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!