Az utazás, az úton levés ihlette az Úton Erzsébet királynéval című kiállítást, amely számos érdekességet tartogat a látogatóknak. Hiszen a napjainkban is hatalmas kultusszal bíró Sisiről szóló közhelyes tudásunk olyan ismeretekkel bővül a tárlatot bejárva, amelyek valóban az önálló imázst építő divatikont, az életét folyamatosan megkeserítő protokollt kerülő, a sportot, a vadászatot és aktív életmódot életelemének tekintő nőt helyezi a középpontba.
Erzsébet férjével, Ferenc József császárral együtt érkezett 1857. május 25-én Békés vármegyébe, s töltötte az estét, majd az éjszakát az akkor Wenckheim-tulajdonban lévő gyulai kastélyban. Ebből az apropóból szentelt Sisinek a gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont és a gödöllői királyi kastély közös kiállítást, ahol a kurátorok azt a térben, időben és személyiségében zajló utazást idézik fel, amely Erzsébet királyné életét jellemezte.
A gyulai kastély időszaki kiállítóterének négy helyiségében mintegy hatvan műtárgy és ábrázolás mesél a királynéról, emellett számos interaktív installáció hozza közelebb személyiségét a látogatókhoz.
A tárlat bevezetőjében arról írnak, hogy amikor a tizenöt éves Sisit unokatestvére, Ferenc József eljegyezte, majd 1854. április 24-én Bécsben oltárhoz vezette, örökre megváltozott az élete. Az első, Bécsbe vezető utat valóságos és belső utazások sora követte. A császárnéi szerep hivatalos, jótékonysági és családlátogatások sorával járt együtt. Később gyógykúrák céljából, vagy legfőbb kedvtelése, a lovas vadászat miatt keresett fel messzi vidékeket. Az anyaság, az asszonnyá érés, a sportban, irodalomban táplált ambíciók, és az ezekkel járó jellemfejlődés útját is be kellett járnia eközben, kötelességeihez igazítani vágyait, megtanulni a lemondást, elviselni a folyton rá irányuló figyelmet, feldolgozni a veszteségeket.
Az utazás egyre inkább a menekülést jelentette számára, ebben keresett és talált megnyugvást.
Érdekességeket tudhatunk meg Erzsébet királynéról a tárlaton
A következő szekció középpontjában a természetért és a sportért való rajongása áll. Erzsébet a lovas falkavadászatnak hódolt, az 1870-es években angliai és írországi terepeken is kipróbálta magát, ahol férfiakat megszégyenítő, bravúros lovas tudásával aratott sikereket. Wilhelm Richter festőművész több festményen megörökítette lovakkal, melyek közül néhányat a tárlaton is láthatunk. Miután az 1880-as években abbahagyta a lovaglást, még fontosabbá vált számára a séta és a gyaloglás, valamint kipróbálta a vívást és a céllövészetet, sőt a kerékpározást is. Továbbhaladva egy lila szalonban találjuk magunkat, ahol korabeli bútorok, királyi porcelánok és ezüsttányérok sorakoznak, a fal közepén pedig Carl Pietzner Erzsébetet ábrázoló fényképe kapott helyet.
Külön egység szól a szépségről, divatról, diétáról. Mint köztudott, Erzsébetet Európa legszebb asszonyának tartották, megjelenésével mindenütt feltűnést keltett. Szépségének megőrzését egész életében a helyzetével együtt járó feladatnak tekintette, sem időt, sem pénzt nem sajnált a szépségápolásra és az öltözködésre. Stílusa funkcionális, visszafogott és kifinomult volt, nem követte az aktuális divatot, inkább inspirálta azt. Örökös koplalással és különböző diétákkal sikerült idős korára is megőriznie legendás karcsúságát. Minderről bővebben az érdekes, tolóajtószerű installáción olvashatunk. Itt kiderül, mik voltak a kedvenc színei, ki volt külföldön a dublőre, mit tetováltatott a vállára, valamint az is, hogyan őrizte meg gyönyörű hajzuhataga szépségét. Az 1857-es látogatásról is olvashatunk, majd azokat a magyarokat is megismerjük, akik utazásaira elkísérték. Az utolsó utazáson kísérője, aki halálakor is vele volt Genfben, Sztáray Irma grófnő, a királyné tragikus halála után visszaemlékezést írt szeretett úrnőjéről.
Szeptember 23-án, szombaton 15 órától különleges finisszázsra várják az érdeklődőket, akik a nagyebédlőben találkozhatnak a gödöllői királyi kastély hivatalos Sisi-hasonmásával. A helyszín azért érdekes, mert az 1857-es királylátogatáskor Erzsébet is megfordult itt.
Este 19.30-tól pedig az Elizabeth és a Rudolf című musicalekből csendülnek fel betétdalok Vágó Zsuzsi és Kocsis Dénes előadásában.
