Az utazás, az úton levés ihlette az Úton Erzsébet királynéval című kiállítást, amely számos érdekességet tartogat a látogatóknak. Hiszen a napjainkban is hatalmas kultusszal bíró Sisiről szóló közhelyes tudásunk olyan ismeretekkel bővül a tárlatot bejárva, amelyek valóban az önálló imázst építő divatikont, az életét folyamatosan megkeserítő protokollt kerülő, a sportot, a vadászatot és aktív életmódot életelemének tekintő nőt helyezi a középpontba.
Erzsébet férjével, Ferenc József császárral együtt érkezett 1857. május 25-én Békés vármegyébe, s töltötte az estét, majd az éjszakát az akkor Wenckheim-tulajdonban lévő gyulai kastélyban. Ebből az apropóból szentelt Sisinek a gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont és a gödöllői királyi kastély közös kiállítást, ahol a kurátorok azt a térben, időben és személyiségében zajló utazást idézik fel, amely Erzsébet királyné életét jellemezte.
A gyulai kastély időszaki kiállítóterének négy helyiségében mintegy hatvan műtárgy és ábrázolás mesél a királynéról, emellett számos interaktív installáció hozza közelebb személyiségét a látogatókhoz.
A tárlat bevezetőjében arról írnak, hogy amikor a tizenöt éves Sisit unokatestvére, Ferenc József eljegyezte, majd 1854. április 24-én Bécsben oltárhoz vezette, örökre megváltozott az élete. Az első, Bécsbe vezető utat valóságos és belső utazások sora követte. A császárnéi szerep hivatalos, jótékonysági és családlátogatások sorával járt együtt. Később gyógykúrák céljából, vagy legfőbb kedvtelése, a lovas vadászat miatt keresett fel messzi vidékeket. Az anyaság, az asszonnyá érés, a sportban, irodalomban táplált ambíciók, és az ezekkel járó jellemfejlődés útját is be kellett járnia eközben, kötelességeihez igazítani vágyait, megtanulni a lemondást, elviselni a folyton rá irányuló figyelmet, feldolgozni a veszteségeket.
Az utazás egyre inkább a menekülést jelentette számára, ebben keresett és talált megnyugvást.
Érdekességeket tudhatunk meg Erzsébet királynéról a tárlaton
A következő szekció középpontjában a természetért és a sportért való rajongása áll. Erzsébet a lovas falkavadászatnak hódolt, az 1870-es években angliai és írországi terepeken is kipróbálta magát, ahol férfiakat megszégyenítő, bravúros lovas tudásával aratott sikereket. Wilhelm Richter festőművész több festményen megörökítette lovakkal, melyek közül néhányat a tárlaton is láthatunk. Miután az 1880-as években abbahagyta a lovaglást, még fontosabbá vált számára a séta és a gyaloglás, valamint kipróbálta a vívást és a céllövészetet, sőt a kerékpározást is. Továbbhaladva egy lila szalonban találjuk magunkat, ahol korabeli bútorok, királyi porcelánok és ezüsttányérok sorakoznak, a fal közepén pedig Carl Pietzner Erzsébetet ábrázoló fényképe kapott helyet.
