– Három koncertre is készül Harminc év címmel, a nagyszabású jubileumi előadás október 28-án és 29-én a Magyar Állami Operaházban, december 16-án pedig a Papp László Budapest Sportarénában látható-hallható. Mi alapján válogatta össze három évtized dalait? Mindenkinek nem lehet kedvezni…
– Három évtized terméséből válogathatunk, szeretnénk átfogó képet adni a bejárt útról. Igyekszem meglepni a közönséget, emellett fontos, hogy ébren tartsuk a saját figyelmünket is. A saját érdeklődésünk, odaadó készülésünk elengedhetetlen előfeltétele annak, hogy másokat is érdekeljen a produkciónk. Ez teljesen magától értetődőnek hangzik, de a mi műfajunkban ez egyáltalán nem általános jelenség.
Harmincöt éve zenélek, idén harminc éve vagyok szólista, de talán még soha nem volt ilyen nehéz próbaidőszakom.
Rengeteg régi dalt tanultunk újra, köztük olyanokat is, amelyeket nagyon ritkán szoktunk játszani. Az ismertebb szerzeményeket is áthangszereltük ehhez az előadáshoz. Többnyire egyvelegek, egymásba áthömpölygő dalok szerepelnek a repertoárban, ehhez sok régi beidegződést le kellett bontani, kicsit olyan, mintha az ember már beszélne egy idegen nyelven, aztán kiderül, hogy mindent másképp kell mondani. Persze itt egy olyan szellemi munkáról van szó, ami intellektuális örömöt is okoz nekünk, játszóknak. Talán megoldhattuk volna rutinból is a jubileumi koncertet, de más utat választottunk. Én kicsit beleőszültem, de szép, izgalmas, méltó műsor született. Ha nagyon kínlódtunk a próbateremben, mindig azzal nyugtatgattam magam, hogy harmincévente egyszer lehet ilyet csinálni.

– Az Operaház mint helyszín önben merült fel?
– Az Operaház azon kevés budapesti helyszínek egyike, ahol még soha nem játszottam. Elsősorban nyilván azért, mert a dalszínház egy másik műfaj otthona. De például itt randevúztam először a feleségemmel 1988-ban egy Brahms-koncerten. Bevallom, Brahms nem érdekelt, a nő annál inkább. Harmincöt éve ismerjük egymást, hosszú ideje házasok vagyunk, négy gyerekünk van, úgyhogy mondhatom, hogy az Operaház a szó minden értelmében végzetes helyszín volt számomra.
A falakhoz, a helyszínhez, a színpad patinájához méltó előadást tervezünk. Két felvonásban adjuk elő a dalokat, az elsőben a kamarazenéé a főszerep, egy kisebb létszámú akusztikus zenekar és egy vonósnégyes lép színpadra, a szünet után pedig a győri filharmonikusokból verbuvált szimfonietta és a pécsi Voisingers kórus lesz a kísérőnk.
A december 16-i Aréna-koncertre a jelenlegi tervek szerint nem változik meg a repertoár, de teljesen más színpadtechnikával, sokkal nagyobb látvánnyal, kibővített létszámmal támadunk. Ott egy hatvanfős szimfonikus zenekar, egy negyvenfős kórus és egy komplett rockzenekar is lesz a színpadon.