Térben csupán egyetlen nagy termet elfoglaló kiállításról van szó, mely otthonos méretei ellenére különös világba invitálja a múzeum vendégeit. A látogatás előtt azonban érdemes megismerkedni közelebbről a fényművészettel, amely talán első hallásra ellentmondásosnak tűnik. Pedig a fény mint önálló közvetítőeszköz (médium) több okból is kiemelkedő szerepet kap az életünkben, ső, a nagyvárosi lét tipikus eleme – gondoljunk csak az üzletek fényreklámjaira, a felhőkarcolók fénnyel bevont körvonalaira, a repülőterek vagy a világítótornyok fény-üzeneteire. Nemcsak világítunk vele, hanem kiemelünk, hangulatot teremtünk.
A XX. században a fényművészet kifejezés is megjelent, mert ekkor a kísérletező kedvű alkotókat, így például a magyar származású Victor Vasarelyt, illetve Kepes Györgyöt is foglalkoztatta a fény művészeti alkalmazása, legyen szó a fotográfia különböző módszereiről vagy az optika és a képzőművészet összeillesztéséről. A fény ábrázolása és tanulmányozása Moholy-Nagy Lászlónak is egész életében kiemelt jelentőségű volt: a Bauhaus bácsborsódi születésű ikonikus tanára és kísérletező-töprengő alakja fotogramok mellett kísérleti filmeket is készített. A tudomány és a művészet összetalálkozása, amelyet Kepes György is szorgalmazott, a róla elnevezett közösség művészeinek rendhagyó kutatási eredményeihez, különböző fényműveihez vezetett.
Ilyen szétágazó érdeklődésű művészek alkotásai, amelyek egymásra is reflektálnak, ritkán láthatók egy térben – tudjuk meg a kiállítás kapcsán Orosz Mártontól, a múzeum vezetőjétől.
Érhető, hogy az intézmény névadója, Vasarely egyik alkotása is látható itt, és bár ő nem fényművész, kutatásai, alkotói megoldásai révén térbeliséggel tudta felruházni a fényt. Vasarely és Kepes György levélváltásai is itt vannak a tárlaton, példázva a két gondolkodó közti ismeretséget, valamint Kepes György lángokból álló kertjének képét – és túlvilági hanghatásait is – megcsodálhatjuk.
Helyet kapott itt Vera Molnar nagy méretű, lumineszkáló vonalműve is. Az alkotó Franciaországban él, s a világ egyik első komputerművésze, aki hamarosan százéves lesz, de aktívan alkot ma is. Az általa tervezett munkát Wolsky András festette: a halványan fénylő vonalak kissé meditatív állapotba hozzák, aki követi az útjukat a falon. Bortnyik Éva és Tubák Csaba Bécsben élő kolozsvári művészházaspár röntgenfotókból készített sejtelmes hangulatú tájképeket, Áttetsző hegyek címmel. Szvet Tamás, aki Thaiföldön dolgozik már tíz éve, s aki először kezdett el híres magyar fényművészekkel interjúkat készíteni, most a kalocsai származású Nicolas Schöffer Kalocsai fénytornyát mutatja meg, mintegy árnyszellemidézéssel, de azt is mondhatnánk, hogy az árnyék felidézése egyfajta tükörképpel tiszteleg Schöffer munkássága előtt, akiről fontos tudnunk, hogy a kibernetikus város megtervezése fűződik a nevéhez, s a művészet és a tudomány olyasfajta egységében gondolkodott, mely rövidfilmekig, szökőkutak, nagyméretű kinetikus szobrok, különleges hangszerek létrehozásáig vezette.
De látható itt a szintén magyar származású Máttis-Teutsch Waldemár hologramművész színgazdag munkája, valamint megnézhetjük Pócsy Ferenc matematikus–villamosmérnök izgalmas alkotását is, egy színes reflektorokkal megvilágított térbeli alakzatot, amiből a fényeknek köszönhetően egy színes, absztrakt, síkban pompázó alkotás lett. Nem hagyhatjuk ki a lézerrel dolgozó-kísérletező neovantgárd művész, Csáji Attila Himnusz a három számhoz című alkotását vagy Kuchta Klára hosszú expozícióval készített Triptichon című fotóit, amelyeket a Svájcból hazafelé tartó művész úgy készített, hogy a járművektől eredő fénycsíkok transzcendens, lebegő hatásukkal elemeljék a nézőt a földtől.
Bár szerettük volna, nem tudtuk a kiállításon szereplő összes alkotó művét ide idézni, de talán helyesebb is így, hiszen ezeket a műveket élőben érdemes szemlélni. A minden elemében kuriózumnak tekinthető kiállítás visszaadhatatlanul illékony és finom hatásokkal bűvöli el a látogatót. Október 29-ig tehát érdemes ellátogatni az óbudai Vasarely Múzeumba, s ha tehetik, a Múzeumok őszi fesztiválja menetrendjét figyelve akár már október 14-én legyenek ott, hiszen többféle programmal – világító szobrokkal, megépíthető alkotásokkal – várják az érkezőket.
Borítókép: Meditatív hangulat a tárlatról (Fotó: Havran Zoltán)
