A minap az Uránia Filmszínházban találkozhattunk egy már elfelejtett magyar származású művész-pedagógussal, Kepes Györggyel. A tudós agyával és a festő szemével című film Orosz Márton művészettörténész rendezésében a CineDokk: Megtalált történetek szekcióban kapott helyet.
A vetítést rövid életműidéző beszélgetés követte, előtte pedig egy izgalmas kísérőfilmet láthattunk, Rekonstrukt címmel, mely Weininger Andor munkája, az első magyar animációs film – lett volna, ha nem marad befejezetlen. Weininger 1923-ban készült tervéből Orosz Márton ötlete és kutatásai alapján Ulrich Gábor rendezett egy rövid animációt. A filmvetítés a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen megrendezett, 30. évi jubileumi Fényszimpóziumhoz kapcsolódik, melyet a Nemzetközi Kepes Társaság szervezett meg.
Művészek és tudósok szorosabb együttműködésével olyan új vizuális nyelv kidolgozása válik lehetővé, amely az elvont gondolatot azonos jelentésű, erőteljes, közvetlen, érzéki képekkel erősíti meg.
Kepes György írta ezt le A világ új képe a művészetben és a tudományban című kötetében, mely magyarul 1979-ben jelent meg. Talán már ez az egy mondat is jól érzékelteti, miért dolgozott, milyen cél lebegett a szeme előtt. Kepes Györgyöt és az animációs kisfilmet tervezgető építész-festőművész Weininger Andort is ugyanaz a közösség kötötte össze, melynek amerikai tevékenységét az utóbbi években kezdték csak vizsgálni, körüljárni.
Ez a Bauhaus szellemi mozgalma, melynek legismertebb képviselői között volt az ugyancsak magyar származású Moholy-Nagy László formatervező-festőművész, Kepes György barátja és munkatársa.
A Németországban működő, Walter Gropius alapította Bauhaus-iskola ugyanis a háború miatt Amerikába költözött, így a tengerentúlon valósult meg részben az, amit a művészet és tudomány összekapcsolódásában hívő Kepes elindított. A Bauhaus szellemiségének alapvető lényege ugyanakkor a művészetek és az ipari technológiák összehangolása volt.
Kepes György életéről érdemes azért tudnunk, hogy az 1907-ben született fiatalember a Képzőművészeti Főiskolán (ma: Képzőművészeti Egyetem) végzett 1928-ban, Csók István diákjaként. Festészet szakos volt, ám érdekelte a fotó, csatlakozott Kassák Lajos társaságához is, de valójában nem találta itthon a helyét, ezért 1930-ban, Moholy-Nagy hívására Berlinbe költözött. Később Londonban élt és tervezőgrafikával foglalkozott. Moholy-Nagy és Kepes 1937-től az Egyesült Államokban is közösen dolgozott, s mindkettejüket foglalkoztatta a fény viselkedése. Ahogy Kepes megjegyzi a film egyik jelenetében:
Általában mikor nagyon sötétet látsz, elkezdesz álmodni a sok fényről.
A haláláig Amerikában élő és alkotó Kepes György tevékenységét Orosz Márton dokumentumfilmjében számos tanártárs, tanítvány, művész idézi fel.
Látunk archív felvételeket, megszólalnak a Kepes család tagjai is, és több személyes történetet ismerünk meg a filmből.
Kepes György nemcsak Chicagóban tanított ugyanis, ahová az új Bauhaus fény- és színelméleti tanszékének élére kezdetben Moholy-Nagy invitálta, hanem később Dentonban és New Yorkban, majd pedig Cambridge-ben is, a híres Massachusetts Institute of Technology építészeti tanszékén. Fontos még említeni, hogy ugyanitt megalapította 1967-ben a Haladó Vizuális Tudományok Központját (Center for Advanced Visual Studies), mert következetesen hitt abban, hogy a társadalom problémáit – legyen szó a környezetvédelemről, a lakhatásról vagy egy város jól működő egységének kialakításáról – tudósok és művészek együttese oldhatja meg. A művész-teoretikus Kepes György kissé Bartók Béláéra emlékeztető arca, szuggesztív tekintete, finom stílusa ma is lenyűgözi a nézőt, akárcsak látnoki képessége, mellyel a tudomány és művészet egységéről beszélt és írt, évtizedekkel megelőzve a saját korát.
