Miként a riportban olvasható, Tapolcán évtizedeken át kisgép-szerelőként ismert és tisztelt mester, Vetsey Károly gyermekkorában rajzversenyeket nyert és boldogan rajzolta tele az aszfaltot is, édesapja kiváló kézügyességű kárpitosként míves darabokat újított fel, a bútorok faragásait is elkészítette, portrékat, freskókat festett. Innen örökölte a tehetségét a festőművész, de annyira szerette a szakmáját, hogy sokáig mindez nem bontakozott ki.
Dolgozott a szövetkezetben, folyton továbbképezte magát, aztán vállalkozást alapított és zenekart is. A beatkorszaknak képtelen volt ellenállni, Smokie-, Bee Gees-dalokat énekelt és gitározott, A felkelő nap házával versenyt is nyert a banda, de a családalapítással aztán megszűnt a zenekar
– olvasható a cikkben, amelyből az is kiderül, hogy bár Vetsey Károly, ha valahol meglátott egy neki tetsző festményt, elidőzött előtte, de eszébe sem jutott, hogy ecsetet vegyen a kezébe. Már közelített az ötvenhez, amikor az ábrahámhegyi képzőművész házaspár, Göbölös Gyula festőművész és felesége hűtőládája elromlott, és amikor megérkezett, a művészek éppen gyerekeket tanítottak rajzolni és rávették a szerelőt, hogy üljön be közéjük.
Ekkor rögtön nyilvánvalóvá vált a tehetsége: ügyesen adta vissza a portréján a modellt, a fényeket is gondosan kidolgozta. Ezt követően fél éven keresztül visszajárt és a gyerekek között megtanulta az ábrázolástechnikát, szobrászkodásba szintén belekóstolt. Otthon pedig rögtön a legnehezebb, akvarell technikával kezdett festeni.
A riportban felidézik azt a karácsonyt, amikor a családjától egy festőállványt kapott ajándékba és amíg a szerettei az ebéd után lepihentek, Versey Károly megfestett egy velencei életképet gondolával, nem kis meglepetést okozva otthon. Innentől kezdve nem volt megállás, eleinte folyamatosan reprodukciókat készített, ami viszonylag könnyű feladat, de hasznos lecke a fejlődésben.
Munkácsy stílusát kedvelte a leginkább, a szürrealizmust mindig is távol állt tőle, nem is próbálkozik aránytalanságok megörökítésével vagy nonfiguratív festészettel. Szívesen másolta viszont Barabás Miklós, Szinyei Merse alkotásait, néha improvizálva, három képből festve egyet, olvasható a cikkben.
Vetsey Károly a családjával sok időt tölt a tóra néző badacsonyörsi házukban, a művész a víz ezer arcának nagy rajongója, még a horgászcsónakból is elmereng a látványon. Amit pedig lefényképez, azt később lefesti a műteremében. Előfordul, hogy késő éjszakáig dolgozik, aztán amikor nyugovóra tér, akkor sem hagyja pihenni egy apró részlet, ezért felkel és folytatja a festés, amíg el nem készül a kép, derül ki a riportból.
Az akril alapra ráfest olajjal és elképesztő érzékkel adja vissza a fémserlegre vetülő fényt, a Balaton vizén tükröződő naplementét. A víztükör látványa mindig rabul ejti a balatoni fények festőjét. De Galyatetőn az erdőt járva is a bükkfák közé egy résen beszökő fény látványa fogta meg igazán. Rájött, hogy nem csak ecsettel, hanem szivaccsal, ruhával, ujjal szintén el lehet mázolni az akrilt és aztán rá építkezve tökéletesen visszaadni a felhő látványát, amint a nap fénye ki akar törni mögüle. Egyes alkotásai meglepő módon hasonlítanak édesapja képeire, amelyek közül néhány megmenekült a háborútól és a nappali falát díszíti
– olvasható a cikkben, amelyből kiderül az is, Vetsey Károly már nem másol, csak saját képekben gondolkozik és a hetvenötödik születésnapjára szeretne rendezni egy tapolcai tárlatot.
Borítókép: Vetsey Károly festménye (Forrás: Facebook/Agóra Veszprém Kulturális Központ)
