Ha valaki emlékszik a hasonlóan tragikus sorsú, nemtörődömnek és arisztokratikusnak tűnő, valójában mélyen magányos Michael Hutchence-re (1960–1997), az INXS ausztrál énekesére, pláne érezni fogja, hogy Jim Morrison öröksége, szellemisége tovább él, s időnként jön egy új énekes vagy zenész, aki gesztusaival, stílusával megidézi őt. De ki volt valójában Jim Morrison vagy akár az általa használt másik nevet is írhattam volna, tehát ki volt Mr. Mojo Risin?
Floridai születésű amerikai srác volt az 1943. december 8-án született James Douglas Morrison, akit fegyelmezetten, igen konzervatív szellemben neveltek, ő pedig szinte minden ízében a lázadást képviselte, miközben folyamatosan olvasott, építette szellemi világát. Skót, angol és ír felmenőinek is köszönhette szenvedélyes és konok természetét, s három testvére közül ő volt a legidősebb: az elsőszülöttek magányosságát és maximalizmusra törekvését cipelve haladt a maga útján. A költészet felé fordult végül, s halála előtt nem sokkal születtek meg talán legérleltebb művei, párizsi tartózkodása alatt.
A lázadó irodalmat olvasta persze, a francia, immár premodernnek nevezett Baudelaire és Rimbaud verseit, de közel állt hozzá William Blake mítoszi világa, Nietzsche filozófiája, s egyes feltételezések szerint okkultista irodalmat is olvasott (XVI. és XVII. századi démonológiai tárgyú köteteket). Kiemelkedően intelligens volt, a filmezés iránt is érdeklődött, s a floridai Állami Egyetemen kezdett, de végül összehasonlító irodalom szakra iratkozott be az UCLA-ra.(University of California, Los Angeles). 1965-ben, a diploma megszerzése után alapította meg a The Doorst, amely név Aldous Huxley kötetére (The Doors of Perception), magyarul „Az észlelés kapui” kifejezésre utal vissza, vagyis áttételesen William Blake látomásos költészetére, a Menny és Pokol házassága című versgyűjtemény soraira.
A zenekarnak hat év adatott, Jim Morrisonnak huszonhét, így lett tagja a 27-esek klubjának, Janis Joplinnal és Jimi Hendrixszel együtt.
A The Doors azonban még e rövid időszak alatt is döbbenetes sikert hozott a négy fiatalnak: Ray Manzarekkel, Robby Kriegerrel és John Densmore-ral világszerte százmilliónál is több korongot adtak el, nyolc egymás után következő lemezük aranylemez lett. A szöveg és a dallam Morrison világából érkezett, aki a színpadon teljesen átlényegült, magával ragadva a rajongók tömegeit. Rövid ideig egy magyar lánnyal is összekapcsolódott az élete. A sikerek ellenére ugyanakkor a zenekar motorja az utolsó két évben már elvesztette önmagát, sokat ivott, s végül 1971 elején Párizsba menekült írni, pihenni, barátnőjével, Pamela Coursonnal. Itt is halt meg július 3-án, a lakás fürdőkádjában találtak rá. Halála mai napig találgatásokra ad okot, egyes bizarr feltételezések szerint megrendezte a saját halálát, mások szerint vissza is tért a halálból, új alakban.
Jim Morrison egyszerű sírját a Pére Lachaise temetőben azóta is sokak látogatják. A zenekar pedig, bár még hármas formációban élt tovább, két albumot jelentett meg csupán, majd elváltak útjaik. A The Doors és Morrison örökségét azóta is sok banda viszi tovább, idehaza talán Földes László Hobo képviseli őket a legautentikusabb módon. Jim Morrison azonban nagyon hamar átjutott a túloldalra. Egyik mondása éppen ide illik:
Nézz szembe a legnagyobb félelmeddel, ezután a félelemnek már nincs hatalma feletted. Szabad vagy.”
Borítókép: Jim Morrison (AFP/Manfred Rehm)
