Lázadó költő és lázadó rocksztár, Arthur Rimbaud és Jim Morrison

Wallace Fowlie könyvének végén bónuszként Császár Zoltán (a mű fordítója) Gárdonyi Évával készült interjúját olvashatjuk.

2022. 04. 05. 11:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

 

Hosszúra nyúlt bevezetőm végén „ugorgyunk” egészen 2007-be, amikor a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon megnézhettem és hallgathattam a Rider on the Storm ­produkciót. Jóllehet nem Morrison énekelt, de a két meghatározó muzsikus, a billentyűs Ray Manzarek és a gitáros Robby Krie­ger bizony életre keltették a Doorst.
A Lázadó költők – Rimbaud & Morrison című kötet szerzője, Wallace Fowlie a szerencsésebb hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években élt, azaz ő még élőben élvezhette a nagyokat (amúgy 1908-ban született, kilencven esztendősen hunyt el) – ma azonban már a világért sem cserélnék senki USA-ban (vagy Nyugat-Európában) lakóval. Miként a szerző születési dátumából kiviláglik, nem valamiféle rockkönyvet vehetünk a kezünkbe, amennyiben a szerző a Doors 1965-ös induláskor már az 57. évét taposta.

Fowlie, a Duke Egyetem egykori irodalomtanára, 1991-ben kezdi a történetet, amikor bemutatták Oliver ­Stone The Doors című filmjét. Szerintem remekmű, s hogy nem kizárólag én vélem így, azt a kötet kezdőlapjai bizonyítják: rengeteg középiskolába és főiskolára hívták a professzort előadni a mozi felkorbácsolta Doors-hisztéria okán.
A hosszú bevezetőt követően Wallace Fowlie-ból kitör az irodalmár, s egy olvasmányos, tartalmas, stílusos, lenyűgöző portrét rajzol Rimbaud-ról (akit maga is fordított), költeményeiről, hatásáról. Ezek után meglehetősen érdekelt, vajh miként áll Jim Morrisonhoz, aki nem költő, hanem rockikon, sztár, énekes, szövegíró. A professzor alapos és korrekt életrajzában blues- és beatköltőként határozza meg. A kötetben idézett Doors-szövegek Hobo kiváló magyar fordításaiból valók. (Remélem, emlékeznek, a Hobo Blues Bandnek, illetve Földes Lászlónak egyaránt kitűnő Doors/Morrison műsorai, lemezei születtek.)
A szerző összegzésében példákat hoz Rimbaud Morrisonra gyakorolt hatására. Amivel nem ér véget a könyv, mert

bónuszként Császár Zoltán (a mű fordítója) Gárdonyi Évával készült interjúját olvashatjuk.
Kedves olvasóm joggal kérdi: ki Gárdonyi Éva? Nos, Jim Morrison barátnője volt az énekes-költő Párizsba költözéséig. És a slusszpoén, hogy a magyar filmes hölgy gyökeresen más jellemrajzot ad Jim Morrisonról, mint Fowlie professzor vagy Oliver Stone.
Wallace Fowlie: Lázadó költők – Rimbaud & Morrison (Nyom6 Kiadó)

Borítókép: Jim Morrison (Fotó: Getty Images)

 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.