Ehhez pedig hozzájárult a véget nem érő, több millió fénypont által megvilágított sötét, kör formájú tér is. Az immerzív színházi élményt még inkább fokozta, hogy ez a különös tér egybeolvadt az előadóművész mozgásával, megszólított, felemelt, ugyanakkor a lélek mélyére vitt, akár egy fohász. Ezen a meditatív utazáson ráadásul a művész nemcsak előadó volt, hanem egyben kísérőnk. Együtt lélegeztünk, együtt rezdültünk, képzeletben együtt lebegtünk Horváth Zitával, akinek mozdulatsorai nőiesek, kecsesen finomak és hihetetlenül pontosak. Ugyanakkor volt bennük valami ősi, a lélek legmélyéről feltörő őszinte fájdalom és boldogság.
Összességében kijelenthetjük, hogy az alkotók ezúttal is mindent megtettek azért, hogy elkápráztassanak. Különleges összművészeti produkció született: a látvány- és fénytervezés, a zene és a hangzás együttesen teremtette meg az installáció terének tágas, lebegő élményét.
A fénytervezés Lenzsér Attila munkáját dicséri, de Szirtes Edina Mókus és Terjék Gábor zenéje is nélkülözhetetlen eleme az előadásnak.
Az egyszemélyes darabot Horváth Zitán kívül a társulat három férfi artistaművésze – Zsíros Gábor, Illés Renátó és Charles-Éric Bouchard – egymást váltva adja elő. Így ha kíváncsiak rá, hogy számukra mit jelent az Ima, nézzék meg az ő előadásukban is a produkciót április 15-ig a Müpa-sátorban.
Borítókép: Jelenet az előadásból (Fotó: Kurucz Árpád)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!