A kastély Erdély egyik ékköve lesz
A 2017-ben megnyert európai uniós pályázat után a következő évben kezdődtek meg a felújítási munkálatok. A teljes projekt értéke meghaladja a 30 millió lejt, amelynek a román kormányzat által kiírt európai uniós finanszírozásból, a magyar kormány támogatásából, valamint az Erdélyi Hagyományok Alapítvány több mint hárommillió eurós hozzájárulásából valósult meg.
A tervek szerint a gyalui várkastély ismét Erdély egyik ékkövévé válhat multifunkcionális kulturális központ formájában. Egyúttal cél az is, hogy a várkastély Kolozs megye és Erdély fontos idegenforgalmi célpontjává váljon, megjelenítve az épületegyüttes évszázados történelmi szerepét, és élővé téve a több tájegység – Kalotaszeg, Mócvidék – találkozásából fakadó sajátos kulturális értékét.
Püspöki várból Bánffy-kastély
A gyalui Rákóczi–Bánffy-kastély országos jelentőségű műemlék történetének kezdetei a XIII. századig nyúlnak vissza, amikor az erdélyi püspökök Kolozsvártól nyugatra húzódó kiterjedt uradalmának egyik központjaként már egy udvarházat említenek itt az írott források. A mai épületegyüttes legrégebbi részei a XV. század első felében itt felépült püspöki várból származnak, melynek reprezentatív épülete volt egy késő gótikus palota, kápolnával együtt. A palotát 1500 táján Hunyadi Mátyás unokatestvére, Geréb László püspök az akkor divatos reneszánsz stílusban építtette át.
A kastély mai négyszögű, sarkain hengeres tornyokkal megerősített alaprajza az 1540-es években jött létre, amikor a török előretörése miatt Statileo János, az egyik utolsó középkori erdélyi katolikus püspök egy modern várat építtetett ki.
A középkorban az erdélyi püspökséghez tartozott vár és uradalom később gyakran váltott gazdát. Volt a kincstáré, a Kendi családé, majd Bocskai István foglalta el. A vár legfontosabb átalakítására I. Rákóczi György idején (1630–1648) került sor, a fejedelem a belső udvar régi épületeit lebontatta és a várból kényelmes, reprezentatív kastélyt alakíttatott ki. Az épület a Rákóczi fejedelmek egyik legjelentősebb rezidenciájaként működött az 1660-as évekig, majd Bánffy Dénes szerezte meg családja számára.
