Az évkezdet legfontosabb és leglátványosabb csillagászati eseménye a Quadrantidák meteorraj érkezése. Olyan meteorrajról van szó, amely ideális esetben átlagosan 130 hullócsillagot rajzol az északi égboltra óránként, ezzel pedig felveszi a versenyt az augusztusi Perseidákkal (átlagos maximum 84) és a decemberi Geminidákkal (átlagos maximum 88 rajmeteor óránként).
A hullócsillagok vagy meteorok olyan porszemcsékből és kődarabokból származnak, amelyek akár egy űrhajó sebességének többszörösével száguldanak az űrben. A Föld felső légkörben hosszú, fényesen világító ioncsatornát hoznak létre, ezt látják az emberek hullócsillagként.
A Quadrantidák meteorraj a mindössze három kilométer átmérőjű, 2003 EH1 jelű kisbolygóból ered. Érdekesség, hogy a kisbolygók ritkán produkálnak meteorrajok alapját képező törmelékfelhőt pályájukon. A különös égitest viszont mégiscsak felelős a Quadrantidák meteorzáporért, ami arra enged következtetni, hogy a 2003 EH1 valójában az ötszáz éve távol-keleti csillagászok által megfigyelt C/1490 Y1 jelű üstökös magja. Ez az objektum hagyhatta maga mögött azt a vékony porfelhőt, amely minden évben, január első napjaiban találkozik a Földdel, keresztezve bolygónk Nap körüli pályáját – írták.
A Quadrantidák megfigyelésére csütörtökön a pirkadatot megelőző órák a legalkalmasabbak. A raj radiánsa ekkor emelkedik a legmagasabbra, hajnali hat órakor a nyolcvanfokos horizont feletti magasságot fogja közelíteni a keleti égbolton. A raj bővelkedik nagyon fényes tűzgömbökben is, így kedvező égbolt mellett jó esély van a látványos, emlékezetes csillaghullásra. A teendő mindössze annyi, hogy egy sötét, a városi fényektől mentes területet kell keresni – ilyen Budapesten például a Normafa vagy a Hármashatár-hegy.
A jelenségről és annak megfigyeléséről részletes leírás olvasható a Svábhegyi Csillagvizsgáló oldalán.
Borítókép: Csillaghullás (Forrás: Faceboook/Csillaghullás)
