A műsort megelőzte a nemrég az Operaházban adott két előadás, szinte ugyanezzel a repertoárral. Az arénában azonban teljesen más színpadtechnikával, összetettebb látványvilággal és bővített létszámmal találkozhatott tegnap a közönség. Eddig Ákos még nem csinált ültetett, akusztikus jellegű, több műfajt is felvonultató, átfogó produkciót itt. A közönség szeretete, együtt rezdülésük a zenésszel és a fellépőkkel, a szűnni nem akaró taps egyértelművé tette, érdemes volt ezt a hatalmas munkát belefektetni az előadásba.
A jubileumi műsor repertoárja
A színpadon a vetített képek között először csak Ákos hangját lehetett hallani, majd feltűnt ő is, amint Radnóti elgondolkodtató versét szavalta:
„Mint észrevétlenül álomba hull az ember, / úgy hull az ifjukorból a férfikorba át; / már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel / s apányi lett körötte már egyre több barát.”
A vers után Balásy Szabolcs zongorakíséretével felcsendült az ikonikus dal: „Lángoló ajtók, izzadó falak…”
A versmondástól a kamaramuzsikáláson és a vonósnégyesen keresztül jutottunk el a második felvonásig, ahol a győri filharmonikusok és a pécsi VoiSingers kórus volt a kísérő. A rockzenekar is játszott természetesen, több mint százan voltak a színpadon. Ahogy Ákos fogalmazott: – Összmagyar összefogásból született az előadás.
A koncerten szerepelt a Karcolatok lemez dalaiból is néhány, ami Ákos első szólólemeze volt. Ez 1993. március 23-án jelent meg. Ákos 35 éve zenél, harminc éve szólista, harminc éve jelent meg a Karcolatok című szólóalbum, amit újra kiadtak a harmincadik évfordulóra. Ezt meg is fogalmazta a koncert közben az énekes:
Összeszorult szívvel vagyok itt, mert a pillanatról szóló műfajban sikerült 35 évig jelen lenni, szólistaként megérni a 30. jubileumot. Köszönöm a Teremtő Istennek, hogy ebben a szép országban zenélhetek, ezen a szép nyelven beszélhetek és írhatok dalokat, és köszönöm a közönségnek, hogy megtartott szeretetében
– mondta meghatottan.
