Majd zenésztársainak, barátainak is köszönetet mondott, és színpadra szólította két régi zenésztársát is, akik egykor a kezdő szólista mellé álltak: Fekete Tibor Samut és Dorozsmai Pétert. Ahogy fogalmazott, az egyiknek a humora nélkül ma nem lehetne az, aki. A másiknak pedig a Tom-Tom nevű stúdiójában tanult szinte mindent, a kezdet kezdetén. Majd együtt előadták a Keresd meg a lányt! című dalt, a közönség nagy örömére.
Sok régi dalt hallhattunk, köztük olyanokat, amelyeket nagyon ritkán szoktak játszani. Az ismertebb szerzeményeket is áthangszerelték ehhez az előadáshoz. Többnyire egyvelegek, egymásba áthömpölygő dalok szerepeltek a repertoárban. Két tétel között olykor előfordult, hogy nagyot ugrottak az időben, mégis minden összeillett, hiszen minden ugyanarról szólt.
Az első felvonás végén Ákos filmje, a Magunk maradtunk képkockái alatt a film zenéje teljes zenekaros verzióban szólt. Az utolsó refrén után Ákos letette a gitárt, a széke mögé lépett, és a háttámlájára terítette levetett zakóját, majd a csendben belekezdett Weöres Sándor Bolero című versébe, melyben a költő megindítóan szól arról az útról, amelyre mindannyian rálépünk egyszer: „Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk, / a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át / a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk, / ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.”
A szünet után elkezdődött a második felvonás, ahol a rockbanda mellett a Győri Filharmonikus Zenekar és a VoiSingers-kórus is a színpadon volt.
Ákos a Hello első dallamaira érkezett, amely hihetetlen erővel szólt ebben a hangszerelésben. Majd sorra jöttek a dalok, amelyekről el sem tudtuk képzelni, hogy így is megszólaltathatók. A képek, a színek és a hangzás egymást erősítették, kiemelve az énekes ikonikus hangját.
Itt is elhangzott az Operaházban debütált új dala, az Ember maradj, amelyben a művész nem először reflektál napjaink történéseire, a háborúra és a bennünk lévő feszültségekre. Felemelő volt Ákos és lánya, Őry-Kovács Anna közös fellépése.
„Szerettem, botlottam / Minduntalan / Ne keress engem / Ha a dalnak vége van” – énekelte Ákos a koncert utolsó dalában, a közönség pedig hatalmas tapsviharral követelte a ráadást.
Borítókép: Különleges színpadtechnika és összetett látványvilág a színpadon (Fotó: Polyák Attila)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!