A világ egyik legrangosabb elismerésének számító Nobel-díj a svéd vegyész és feltaláló, Alfred Nobel végakarata nyomán jött létre. A dinamit feltalálásából milliárdossá vált tudós 1895-ben kelt végrendeletében kötötte ki, hogy halála után a vagyonából egy alapot hozzanak létre, melynek kamatait minden évben azoknak a személyeknek fizessék ki, akik az előző esztendőben a legnagyobb hasznot hozták az emberiségnek. Nobel elhatározása szerint az összeget öt egyenlő részre kell osztani és odaadni egy-egy olyan személynek, aki a legtöbbet tette fizikai, kémiai, fiziológiai-orvostani, irodalmi területen, illetve a nemzetek közötti viszonyért, az állandó hadseregek megszüntetéséért vagy csökkentéséért és a béke előmozdításért (Nobel-békedíj). A Svéd Nemzeti Bank 1968-ban, fennállásának 300. évfordulója alkalmából újabb díjat alapított, amelyet közgazdasági Nobel-díjként egyenrangúnak szokás tekinteni az eredeti elismerésekkel, hivatalos neve azonban a Svéd Nemzeti Bank Közgazdaság-tudományi Alfred Nobel-emlékdíja.
Bár Alfred Nobel 1896-ban halt meg, a díjakat csak 1901-ben adták át először, a feltaláló családja ugyanis ellenezte az elismerés alapítását, és a Nobel által megnevezett szervezetek sem voltak hajlandók vállalni a díjátadók szerepét. Így mintegy öt évbe telt, amíg a vitákat sikerült rendezni. A díj a kezdetektől fogva nemzetközi jellegű, azt az öt nyelven (svédül, oroszul, franciául, angolul és németül) beszélő, Svédországban, Szentpéterváron, Párizsban és San Remóban is élő Nobel végakaratát követve a kezdetektől megkaphatta bárki nemzeti hovatartozástól függetlenül, nem kellett skandinávnak lenni hozzá. Utóbbi felfogás kezdetben a svéd uralkodó nemtetszését is kiváltotta, mégis feltétele volt annak, hogy a díj világszerte elismert és vágyott kitüntetés lehessen.
Mit kapnak a Nobel-díjasok?
A díjakat a svéd király (jelenleg XVI. Károly Gusztáv) adja át a stockholmi Koncertteremben, kivéve a Nobel-békedíjat, amelyet az oslói városházán vehetnek át a kitüntetettek a norvég király, V. Harald jelenlétében. A díjazottak három dolgot kapnak: a svéd szobrász, Erik Lindberg által tervezett 66 milliméter átmérőjű, 200 gramm tömegű, 18 karátos, újrahasznosított aranyból készült emlékérme mellé jár egy egyedileg tervezett oklevél, amely borítójának színe díjanként változik. A fizikai esetében kék, a kémiai és orvostudományi esetében vörös, a közgazdaság-tudományié barna, az irodalmiét pedig a készítője választja meg.
A díjazottak kapnak egy pénzjutalmat igazoló okiratot is, amely jelenleg 11 millió svéd koronáról szól (mintegy 370,5 millió forint) egy díjazott esetén, amennyiben többen osztoznak egy elismerésen, az összeg is megoszlik közöttük. Karikó Katalin kutatótársával, Drew Weismannal, Krausz Ferenc pedig két kollégájával, Pierre Agostinivel és Anne L’Huillier-vel osztozik a díjon és az összegen.
Az, hogy hány magyar Nobel-díjas van, nem egyszerű kérdés, a szám ugyanis a származáson és az állampolgárságon kívül attól is függ, hol lakott és alkotott az illető. Magyarország eddig legalább 12 Nobel-díjast adott a világnak, ha azokat a személyeket nézzük, akik hazánkban születtek. Ha hozzászámítjuk azokat is, akik külföldön születtek, de legalább egyik szülőjük magyar (például Milton Friedman, Bárány Róbert vagy Elie Wiesel), a lista további hat személlyel gyarapszik. Magyarországon élő magyarként, itt végzett munkásságukért viszont csak ketten kaptak díjat eddig: Szent-Györgyi Albert 1937-ben a C-vitaminért, és Kertész Imre 2002-ben.
Ki kaphatja meg a Nobel-díjat?
A Nobel-békedíj kivételével, ami szervezeteknek is adható, az elismerést csak természetes személy kaphatja meg. A díjazottakat egy több hónapig tartó, többlépcsős folyamat során választják ki, a fizikai, kémiai és a közgazdasági díjat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, az orvosit a stockholmi Karolinska Intézet, az irodalmit a Svéd Akadémia, a Nobel-békedíjat pedig a norvég parlament, a storting tagjaiból választott öttagú bizottság ítéli oda.
Az első Nobel-díjakat hat személy kapta meg 1901. december 10-én. Minden kategóriában egy díjazott volt, kivéve a Nobel-békedíjat, amelyen ketten osztoztak: Henry Dunant és Frédéric Passy. A fizikai elismerést Wilhelm Röntgennek, a kémiait Jacobus Henricus van ’t Hoffnak, az orvosit Emil von Behringnek, az irodalmit pedig Sully Prudhomme-nak ítélték oda. Érdekesség, hogy ekkoriban a díjazottak nevét az átadási ceremónia napjáig titokban tartották, nem hozták nyilvánosságra hónapokkal korábban, mint manapság.
A legidősebb Nobel-díjas majdnem százéves volt
Eddig, vagyis 1901 és 2023 között összesen 621 alkalommal ítélték oda a díjat, ezer embernek vagy szervezetnek. A díjazottak száma viszont ennél alacsonyabb, 965, mivel néhányan többször is megkapták a díjat, például a fizikai és kémiai elismeréssel is jutalmazott Marie Curie vagy a háromszoros Nobel-békedíjas Nemzetközi Vöröskereszt.
A legfiatalabb a 2014-ben, 17 évesen a gyermekek jogaiért díjazott pakisztáni Malala Yousafzai, a legidősebb pedig a német származású amerikai John B. Goodenough, aki 97 éves volt, amikor 2019-ben kémiai Nobelt kapott.
Eddig önszántukból ketten utasították vissza a kitüntetést:
- Jean-Paul Sartre francia író, aki elvből nem fogadott el semmilyen kitüntetést, és
2. a Henry Kissingerrel megosztva díjazott Le Duc Tho, akit a vietnámi béketárgyalások miatt tüntettek ki, de azt mondta, ellenfele megszegte a fegyverszünetet, így nem fogadja el a Nobel-békedíjat.
Többen viszont kényszerből utasították vissza a díjat,
- így Richard Kuhn, Adolf Butenandt és Gerhard Domagk német tudósok, akiknek Adolf Hitler tiltotta meg az elismerés átvételét, illetve
- Borisz Paszternak orosz író, aki elfogadta volna a díjat, de a szovjet hatóságok arra kényszerítették, hogy utasítsa el.
Borítókép: A Nobel-érme (Forrás: Nobelprize.com)
