Közel százhetvenszer játszotta el Benedek Miklós, a Nemzet Művésze Molnár Ferenc Játék a kastélyban című darabját a Vígszínházban Lukács Sándorral, aki barátja halálhírétől összetörve nyilatkozott lapunknak.
– Miklós Turai, én pedig Almády szerepét alakítom ebben az előadásban sok-sok évtizede. A barátságunk is itt kezdődött, bár egészen fiatalon a Leonce és Lénában dolgoztunk már együtt, majd számtalan tévéjátékban találkoztunk. Soha nem kellett a témákat keresni Miklóssal, mert egymásra néztünk és találkoztak gondolataink. Különleges, fanyar humora volt és hatalmas szíve – mondta Lukács Sándor.
A Kossuth-díjas művész biztos abban, hogy fia, Benedek Tibor szörnyű elvesztése hozzájárult a betegségéhez.
Nem tudta feldolgozni, hogy a fia nincs többé vele.
Egyik utolsó szerepe Spiró György Az imposztor című darabjában volt a József Attila Színházban. A rendező, Bagó Bertalan elmondta, Benedek Miklós betegsége miatt nem játszották a művet. – Szerette, nagyon jó darab született belőle, ünnepelte a közönség ebben az előadásban – mondta érdeklődésünkre Bagó Bertalan. Emlékei szerint a próbafolyamat alatt teljes együttműködést mutatott, sokszor dacolva a fizikai gyengeséggel, hiszen már akkor sem volt jól, nehezen mozgott, mégis a próbák alatt órák hosszat állva volt. – A nagy színészekkel egyébként soha nincs probléma, tapasztalatom szerint nagyon jó velük dolgozni – tette hozzá.
Mint mondta, Benedek Miklós személyével hidat képezett az édesapjától, Benedek Tibortól tanult polgári színjátszás és a hetvenes-nyolcvanas évek színháza között. – Jó értelemben vett úriember volt a színpadon és a magánéletben.
Nagybetűs színész volt, csak tisztelni lehetett. Kevés ilyen típusú művész van.
A József Attila Színház igazgatója negyven éve van a színészi pályán, így régóta volt kapcsolatban Benedek Miklóssal, akit kivételes egyéniségnek és kiváló színésznek ismert meg. – Ajándék volt a színháznak, hogy elvállalta Az imposztort. Halála szinte pótolhatatlan veszteség. A darabot tavaly tavasszal játszottuk utoljára. Benedek Miklós nem volt a színházunk tagja, de valahányszor játszott vagy rendezett itt, úgy jött, mint aki hazaérkezett. Azt hiszem, csak egy nyitott, befogadó személyiség képes erre, olyan, mint amilyen ő volt.
