Méltósággal viselt betegség után, életének 78. évében kedden reggel elhunyt Benedek Miklós, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, színházi rendező, érdemes és kiváló művész – tájékoztatta a család az MTI-t. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja élete végéig színpadon állt – írták a közleményben.
Benedek Miklós 1946-ban született Budapesten, apja Benedek Tibor, a pesti kabarék elmaradhatatlan figurája volt. Emlékei szerint ötéves kora óta színész akart lenni. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán Szinetár Miklós osztályába járt, 1965-ben egyik osztálytársával, Vallai Péterrel megnyerték a Ki mit tud paródiakategóriáját. 1969-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a Nemzeti Színházhoz szerződött.
Ő volt a szellemi atyja a Budapest Orfeum című zenés produkciónak, amelyet 1979-ben Császár Angelával és Szacsvay Lászlóval közösen hoztak létre. A legendás előadást különböző színpadokon csaknem négyszázszor játszották el egy évtizeden át, és bejárták vele a világot is.
1983-tól húsz évig volt a Katona József Színház tagja, itt kezdett el rendezni is, később hat évig ismét a Nemzeti Színházhoz szerződött, Jordán Tamás igazgatása alatt lett a társulat tagja, 2009-ben azonban megszűnt szerződése, ismét szabadúszó művész lett. A Nemzetiből való távozásáról néhány éve fájó emlékként beszélt, Benedek Miklós szerint Alföldi Róbert, a teátrum akkori főigazgatója azt mondta a szerződtetési tárgyalásán: „Nem kellesz a rendezőknek, nem akarnak veled dolgozni, nekem pedig nincs arra időm, hogy megtanítsalak, milyen rendező vagyok.” Benedek szerint Alföldi fülébe kerülhetett, amit korábban a kollégáinak mondott, amikor nemtetszését fejezte ki.
1992-től tizenöt évig oktatott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A kilencvenes években a Magyar Színészkamara ügyvivője volt.
Szabadúszó művészként az ország szinte minden színházában játszott vagy rendezett.
Benedek Miklós a két háború közötti pesti polgár figuráját, stílusát, modorát keltette életre, de alakításában mindig volt egy kis fintor, kis tragikomédia.
Klasszikus szerepekben és modern darabokban egyaránt emlékezetes alakítást nyújtott, többek között a Katona József Színházban a Mirandolinában, a Tarelkin halálában és Füst Milán Catullusában, valamint Bulgakov Menekülésében. A Játékszínben eljátszotta a Hyppolit, a lakájt, a Nemzetiben Pilátust a Mester és Margaritában. A Vígszínházban szerepelt a Csókos asszony, a Nóra és a Játék a kastélyban című darabokban.
