A tehetséges fiatal művész arra a riporteri kérdésre, hogy mindig is zenésznek készült-e, meglepő választ adott: – A szüleim azt szerették volna, hogyha sportolok és arra helyezem a fókuszt, de nem voltam benne tehetséges. Kandikamerás mozdulataim voltak, nem voltam hajlandó mozgáskoordinációt mutatni bármiféle sporttevékenységhez, szóval más nem volt, hiszen a szüleim művész emberek, az egész családom művészettel foglalkozik, szinte minden családtagom zenész – mesélte az ironikus helyzetet a fiatal muzsikus.
Mint elmondta, az édesanyja kapacitálta volna a sportolásra, nem akart még egy zenészt kinevelni a családban, mert a testvéreivel is rengeteget kellett foglalkozni. Szeretett volna egy kicsit nyugodtabb időszakot.
Az első pár évben nehézkesen vettem rá magamat a gyakorlásra, de aztán idővel rájöttem, hogy én vagyok a saját életem kovácsa. Elkezdtem önszorgalomból gyakorolni, megszerettem a hangszert és az egész munkafolyamatot. Felfogtam, hogy a színpadon csak úgy történik bármi jó, ha amögött nemcsak tehetség, hanem kőkemény munka is van
– jegyezte meg Ali, aki azt is elmondta, hogy először furulyázni, majd zongorázni, tanult. Végül véletlenül lett klarinétos, mert ott volt szabad hely a zeneiskolában. Tehetsége hamar megmutatkozott, zenei karrierje gyorsan ívelt felfelé.
Édesanyja az egyik 2013-as versenyfelvételét elküldte egy bécsi iskolának. Ezt meghallgatta egy neves professzor, aki meghívta a zeneakadémiára.
– Álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha bekerülök ehhez a professzorhoz. A szüleim a háttérben próbálták egyengetni az utamat, 16 éves koromig, amíg el nem költöztem otthonról, ők irányították a zenei karrieremet – mesélte a fiatal művész, és azt is elárulta, neki nem jelentett problémát, hogy elszakadjon az otthonától, mert nagyon szeret utazni. Évente akár hetvenezer kilométert is megtesz. Bécsben gyorsan megtanult alkalmazkodni, a nyelvvel is jól boldogult, szeretett tanulni.
A zenében az a csodálatos, hogy egy jó professzor mellett minden sokkal könnyebben megy. A tanárom úgy megtanította nekem a világ legesleghíresebb klarinétművét, Mozart klarinétversenyét, hogy azt bárhol is játszom, mindig megkérdezik, hogy mégis hogyan csinálom. Én pedig mindig elmondom, hogy ez nem az én érdemem, hanem a bécsi professzoromé, mert ő egy olyan évszázados tradíciót adott át, amely nemcsak a hangszeremre specializálódik, hanem magára a Mozarti játékra, a klasszikus zene egyik legnagyobb alapjára
– jegyezte meg Lugosi Ali.
Eddigi pályafutása során számos versenyt megnyert, a legbüszkébb a Virtuózokban elért győzelemre, ami óriási elismerés volt számára szakmailag, illetve a nagyközönséggel való kapcsolattartása is ott kezdődött el.
2017-ben az Oszakai Zenei Világversenyen első helyezést ért el, de a fődíj mellett öt különdíjat is bezsebelt. Az interjúban elmondta, hogy legnagyobb álma, hogy egyszer szólókoncertet adjon a New York-i Carnegie Hallban.
– Ezt megspékelné, ha egy zenekar előtt tudnék szólistaként fellépni. Másrészt rengeteg olyan projekt van a fejemben, amelyeket szeretnék véghez vinni. Ilyen például a klarinét popularizálása, az Elfeledett klarinétversenyek című projektem célegyenesbe hozása. Olyan zeneszerzők, alkotók műveit szeretném előtérbe hozni, akik az idő során feledésbe merültek, pedig zseniálisan jó műveket írtak – osztotta meg terveit a fiatal művész, aki a zene mellett elvégzett egy operatőr-vágó iskolát, illetve közösségimédia-menedzserként is dolgozik.
A Lugosi Alival készült portréinterjú teljes verzióját a DigitalHungary.hu oldalán olvashatják el.
