Felmenői többnyire a mezőgazdaságban tevékenykedtek, így neki is ezt szánták megélhetésül, de Kocsis Ferenc kamaszkorában találkozott a debreceni tavaszi nagyvásárban Szoboszlai Gábor rézművessel, akinél olyan gyönyörű pásztorbicskákat látott, hogy eldöntötte, ő is ezzel akar foglalkozni. A debreceni rézműves azt mondta neki, hogy ha érdekli ez a tevékenység, szívesen látja őt a műhelyében. A kamaszfiú pedig élt is az alkalommal, a tanítványa lett.
Aztán a családja óhajára csak jelentkezett a Debreceni Egyetemre, ahol 1992-ben agrártudományi szakon végzett.
Mivel akkoriban Magyarországon kevés agrármérnökre volt szükség, a hobbim – a késkészítés – lett a hivatásom, szerelmem és megélhetésem forrása. Elkezdtem a munkáimat zsűriztetni, 1996-ban megkaptam a népi iparművész címet
– fogalmazott a Haonnak Kocsis Ferenc, akinek kakasos bicskáját a Hajdú-Bihar Vármegyei Értéktár felvette jegyzékébe, valamint a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság 2013-ban termék védjeggyel látta el.
Az újságíró kérdésére, hogy tudja-e, hány kést készített el eddig, úgy saccolta, hogy körülbelül tízezerre tehető a számuk.
A mester elmondta, hogy egy jó bicska elkészítése nem egyszerű feladat. Több mint száz alapműveletet végez el, mire minden a helyére kerül. A mester a réz ötvözeteivel dolgozik, színesfémet, általában sárgarezet vagy alpakkát munkál meg. Az alkotás pengéje és rugója acélból készül. A nyélpanelek anyaga rendszerint valamiféle fa, szaru vagy agancs. Kimondott törekvése, hogy hazai anyagokat használjon.
Kocsis Ferenc műhelyében úgy mutatta be a tárgyakat, mintha azok gyémántból lennének.
A késkészítés számomra örök szerelem, nemcsak munka, de játékosság is van benne. Nem túlzok, ha azt mondom, az életem értelme. Erre tettem fel mindent, amit eddigi életem során soha, és minden bizonnyal a jövőben sem fogok megbánni
– nyomatékosította a mester.
A vele készült teljes interjút a Haon oldalán olvashatják el.
