Jómagam nagyjából egy tucatnyi koncertjükön voltam, ennek felét Magyarországon élvezhettem, először 1993-ban, de nem ekkor jártak nálunk először, hanem 1986-ban, és az MTK-pályán is fergeteges show-t csináltak az elmondások szerint. Persze azóta sok minden változott, a csíkos nadrág és a jellegzetes Scorpions-piramis már a múlté, és a közönség sem teljesen olyan, mint harminc évvel ezelőtt.
Akkoriban az első sorokban kis túlzással szabályos közelharc folyt, méghozzá színtiszta jókedvből, ma már a koncertlátogatók közül rengetegen kamerázzák nyugodtan állva telefonnal a színpadot, gyakorta egész előadás alatt.

Egy öreg rocker hívta fel a figyelmemet épp a legutóbbi, 2019-es koncertjükön, hogy manapság teljesen más már a hangerő és a hangszín, évtizedekkel korábban, ha megszólalt a dob, szinte kiesett az ember szíve, gyomra a helyéről. Meglehet, nem is baj, hogy szelídültek ezek a dolgok, hiszen például meglepően sok kisgyerek is ott volt a koncerten, hogy 30-40 éves dalokat hallgasson élőben.

A Scorpions koncertrepertoárjának 70 százaléka évek óta ugyanaz. Ami mindig változik, hogy az éppen aktuális legújabb albumukról kezdik a leglendületesebb nótával, ami ezúttal a Gas in The Tank volt, ami egy igazi tempós, riffes Scorpions-dal.
Korábban ez rendszerint úgy működött, hogy a friss dalokat ott élőben hallhatták először a rajongók, ma pedig már a videómegosztóknak köszönhetően már majdnem ugyanúgy ismeri és énekli a többség, mint a klasszikus slágereket. Azért persze, hogy azok szólnak a legjobban, ezekért jönnek és ezeket éneklik a legtöbben.
Most is megkaptuk, amit akartunk, Make It Real, The Zoo, Blackout, Big City Nights, Bad Boys Running Wild, ezen számok nélkül gyakorlatilag nem létezik Scorpions-koncert.
Mint ahogy a klasszikus balladák nélkül sem, bár rengeteg csodaszép dalt ki kell rostálniuk ilyenkor. Ezúttal a Still Loving You és a két 1991-es klasszikus: a Send Me An Angel és természetesen a Wind Of Change maradt. Ez utóbbi dalról előzetesen külön is cikkeztek, miután az ukrajnai háború miatt megváltoztatták a szövegét. Aki ismeri a szám keletkezésének körülményeit, vagy csak meghallgatja a szövegét, az érti, miért lett lecserélve az „I follow the Moskva down to Gorky Park” sor arra, hogy „Now listen to my heart, it says Ukraine”. Érti, még akkor is, ha vannak, akik nem fogadják el, nem értenek vele egyet, cancel culture hatásnak vélik. A zenekarvezető Rudolf Schenkernek egyébiránt orosz barátnője van, talán nem véletlen, hogy az új szöveg kapcsán rendre a szerző, Klaus Meine, néhol a szólógitáros Matthias Jabs nyilatkozott.